"A mese arra való, hogy a kisgyerek már a legkorábbi időkben kellemes benyomásokat szerezzen. És ha minden jól megy, míg felolvassa neki, a szülő is változik." Így fogalmazta meg írói ars poeticáját Bálint Ágnes. És valóban: a jó benyomás, ez volt a védjegye. Aki Mazsolával együtt hallgatta Manócska intő szavait, aki Frakkal bosszankodott a macskák miatt, aki megszerette a bumfordi Vízipókot, vagy csak látta esténként, hogy térül-fordul a Tévé Maci, az legalábbis időleges felmentvényt kapott a szorongás alól.

Valahogy így is kezdődhetett. Bálint Ágnes hatéves korától írt meséket, tizennégy éves korában már regénnyel rukkolt elő, négy évre rá kiadták Az elvarázsolt egérkisasszonyt. Aztán jött a tévé, az ifjúsági osztály felnőtteket is képernyő elé szegező programjai, majd a dramaturgként teremtett gyerekfilmek sora. És persze A szeleburdi család meg a Hajónapló. A mese, amelyben egyenjogú családtag a filodendron, és bebizonyosodik, hogy a barátság a felnőttek életét is meg tudja változtatni. Ma is jólesik olvasni.

A 86 éves korában elhunyt Bálint Ágnestől ma délután fél háromkor vesznek búcsút a Farkasréti temetőben.