Ötvenhat Forte filmeken
- Miért pont november 4-én? Mert a szovjet erők 3-án elkezdtek kivonulni az országból, és a felkelőket néhány órára elszédítette az illúzió, hogy akár győzhetnek is - magyarázza Pauer Gyula, miért csak egyetlen napra látható újra a Magyar Nemzeti Galériában két éve bemutatott sorozata. - Ismeri a legendát, hogy a kivonulás hírére Hruscsov fölpofozta Rákosit? A tankokat meg azzal a parancscsal fordította vissza Budapestre, hogy lőjék szanaszét. Ezért november 4-én az oroszok olyan barbár módon rombolták le a várost, amire a forradalmárok eltiprásához egyáltalán nem lett volna szükségük. Akkoriban De Battista Alajos Viola utcai műhelyében tanultam díszítőszobrászatot. Október
23-án épp anatómiaórára igyekeztem, ahonnan már hazazavartak. Útközben teherautóplatóra rántott egy "veszszenrákosit" skandáló felkelőcsoport, lőszerért indultunk a Ki-lián laktanyába. Estére hazajutottam, a szüleim pedig rögtön óvóhelyfogságra ítéltek. Persze, ha tudtam, kiszöktem. Frissiben láttam a november 4-én elpusztított várost - mondja Pauer, és festményeket húz elő.
A megskalpolt Örökimádás-templomot, az elcsúfított New York-palotát, az ementálisajt-szerűen átluggatott Magyar Rádiót. Majd apró fotópapíros doboz után nyúl. Felirata Forte. Tartalma száznyolc darab cakkos szélű, fekete-fehér kép, Leica-gép munkái. Idősebb Gazsi Zoltán készítette őket, a forradalmat közelről végigfotózó amatőrök egyike. - Barátom, az operatőr ifjabb Gazsi Zoltán három éve bukkant rá édesapja felvételeire egy fehérneműs szekrényében - meséli Pauer Gyula. - Odaadta őket, kezdjek velük, amit tudok. Én a beszkennelt képek mögé számítógéppel márványhatású alapot tettem, majd nagy méretű vásznakra nyomtattam őket, és a printeket rétegelt lemezre kasíroztam. Később porfestéses technikával megfestettem, aztán lelakkoztam mindet. Sztéléknek nevezem őket, így hívják ugyanis az írással, jelekkel vésett kőlapokat. Pedig nem azok, hiszen fából meg vászonból vannak. De aki ismer, az tudja, gyakran indulok ki ebből a pszeudoélményből. Hogy amit nézel, az csak annak látszik, mintha, de nem az. Olyan időben születtem és éltem le az életem javát, ahol a hazugság a legalapvetőbb és legvalóságosabb dolognak számított. Elfogadtam, mint egy evolúciós törvényt. A pszeudomunkáim hazugsága révén pedig néha könnyebb fölfedeznem az igazságot.
Dokumentumritkaság a csillárból
Akárcsak Kékesi Attila A forradalom arca - egy pesti lány nyomában című, 2006-os dokumentumfilmjében, szép arcú forradalmárlány lett a főszereplő a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) akciójában is. A múzeum külföldi alapítványi segítséggel megszerzett 12 értékes dokumentumfotót a 94 éves dán fotográfus, az '56-os forradalmat megörökítő Vagn Hansen munkái közül. A Történeti Fényképtárnak juttatott képeket be is mutatják a napokban nyílt, Ajándék Dániából című kiállításon. A tárlat "arca" a komoly tekintetű, géppisztolyába kapaszkodó tizenéves Erika, aki nyilván szívesen állt modellt Hansennek, hiszen a dán egész sorozatot készíthetett róla.
- Az ifjú forradalmároknak nagyobb bizodalmuk lehetett a külföldi fotóriporterekben, mint a hazaiakban - mondja az MNM muzeológusa, Jalsovszky Katalin, az ajándék fotókból nyílt tárlat kurátora. - Akik későbbi retorziótól tartva fordultak el a magyar fotósoktól, azoknak a félelme hamar beigazolódott. A felkelőket a hivatásos és amatőr fényképészektől elkobzott negatívok alapján azonosították. Azért így is rengeteg felvételt sikerült elrejteni. 2006-os felhívásunk elképesztő helyekről varázsolt elő képeket - meséli a muzeológus. - Egy miskolci diák az egyetem csillárjába rejtette a negatívját, de kerültek elő szekrény aljára felszegezett, nyaralópadlásra és szoborba rejtett fotók is. Tervezzük, hogy Történeti Fényképtárunkat tovább gyarapítjuk ötvenhatos dokumentumokkal. Vásárolnánk még képet Vagn Hansentől és külföldi ügynökségektől, bár nekünk a hazai amatőr felvételek is értékesek. Nem kizárt, hogy fölkutatásukra újabb felhívást teszünk közzé. És bár mi afféle évfordulós nemzet vagyunk, remélem, erre mégsem kell várnunk a hatvanadik jubileumig.
