Kandeláberek és kálváriák
A gyanakvó funkcionárius aggodalma nem volt alaptalan. Az első kandeláberek visszaállítása a budai Vár alatti Lovas úton (az egyesületalapító Wlassics Zoltán jóvoltából) a rendszerváltást készítette elő. Mert a kandeláberek nem igazán illettek a szocializmusba. Sem a Ludovika mellett fel-
tárt Illés-kút, sem a margitszigeti Bodor-kút boldog békeidőket idéző hangjai, sem az Andrássy útról szóló kiállítás. Az elvtársvilág vége felé a Budapesti Városvédő Egyesület révén valamiféle addig elfojtott polgári eszmény tört felszínre, amely a régi dolgok becsületének a visszaállításában találta meg a feladatát. Reformkori szimbolikát használt: Pallasz Athénét választotta jelképének (pontosabban az istennő budavári szobrát, akinek valakik ellopták a lándzsáját, de azóta a városvédők azt is pótolták, sőt pótlándzsákat is készíttettek), Podmaniczky Frigyest pedig elődjének, példaadójának vallotta a mozgalom, s szobrot, díjat, emléktáblákat szentelt neki, kiragadva őt a feledésből. A rendszerváltás környékén ők szorgalmazták a régi utcanevek, városrésznevek újbóli használatát (gondozásukban jelent meg a legteljesebb budapesti utcanévlexikon), kezdeményezték a régi címerek visszaállítását (a Lánchídon például és az Alagút mellett). Akciót szerveztek az Andrássy út "visszakandeláberesítéséért", jótékonysági bált a Gresham-palota Kossuth-ablakának restaurálására, kétszer mentették meg a kidobástól egy bérház gyönyörű, máriás üvegablakát, amely ma a Kossuth Lajos utcai irodájukat díszíti, és nemrég segítettek újra felépíteni a józsefvárosi, régi kálváriát az Epreskertben. Fantasztikus vállalkozásuk volt a belső kerületek házankénti leírása, dokumentálása, melyben lelkesen vettek részt a mozgalom tenni kívánó tagjai, profi építészek, művészettörténészek és lelkes amatőrök. E kötetek szövegei ezért változó színvonalúak, de nagyon fontos emlékeket hoztak felszínre a házak szóbeli hagyományaiból.
Lehet mondani a városvédőkre, hogy amatőrök, de mindig radikálisabbak, elszántabbak voltak, mint a hivatalos műemlékvédelem. És súlya lett a szavuknak. Tőlük tanultak értékekért kiállni a mai civilek. Néha (sokszor) csatát is vesztettek: a kiállításon gyászkeretes tablón jelennek meg azoknak a házaknak a fényképei, melyeknek bontását nem sikerült megakadályozniuk, bár meg kellett volna: Király utca 16. (Dobler-bazár), Szentkirályi utca 4., Síp utca 10., Kossuth Lajos utca 7-9. (Úttörő Áruház), Futó utca 33. és még vagy tucat.
Ennek a negyedszázados egyesületnek nagyban köszönhető, hogy sokan megtanultuk becsülni a régit. Ahogy a megnyitón elhangzott: "a nemzet szellemi építéséhez tettek hozzá". A kulturális miniszter ezt ismerte el a csapat néhány munkás tagjának, a Ráday Mihálynak, Baliga Kornélnak, Buza Péternek, Vadas Ferencnek és Vajda Ferencnének adományozott oklevéllel. A városvédők azonban megérdemelnék a Prima Primissima díjat is, amelyre idén őket is jelölték. Mert valóban elsők voltak az elsők között. (Cs. L.)
