Csak a szőnyeg vörös
Míg bent forog a film, kint olasz baloldali fiatalok Silvio Berlusconi fejét követelik, amiért a kormány csökkenti az állami egyetemek támogatását.
A helyzetet különösen pikánssá teszi, hogy mostanra az előző két évben csak vörös fesztiválnak gúnyolt, az egykori római polgármester, majd az elnökválasztáson nagyot bukó Walter Veltroni által létrehozott és finanszírozott rendezvény teljes stábját lecserélték. Így Rómában a tüntetők mellett az idén már csak a mustra szőnyege volt vörös.
Az épület előtti életkép a vetítőben már nem folytatódott. Fegyelmezett vendégek és filmbarátok kellő tisztelettel figyelték Uli Edel Bader-Meinhof moziját, amelyre akkor figyelt fel a nemzetközi sajtó, amikor kiderült, Németország ezt a művet jelöli a jövő évi Oscar-versenybe, a nem angol nyelvű filmek kategóriájában. A csoport története még egy történelmi konferencián is érdekes téma, az erőszakos cselekmények mozgóképes ábrázolásával pedig kifejezetten érdekfeszítő. A film mindemellett tökéletesen felmondja a leckét: azon kevés mű egyike, amely nem a pillanatnyi cselekményre koncentrál, hanem megpróbálja kontextusba helyezni a terrorizmus fogalmát, miértjét. Emiatt sokan lesznek, akik száraznak tartják majd, esetleg hiányolják belőle a személyes drámákat. Marad a száraz eszme, a tények és az erőszak ábrázolása.
A római fesztivál a stábcsere mellett erős forrásmegvonáson is átesett, talán ezért is történhetett néhány malőr. Például a szervezők még augusztusban bejelentették, hogy Keira Knightley is Rómába érkezik a The Dutchess premierjére. Noha számos olasz magazin a színésznő arcával harangozta be az eseményt, az ifjú brit díva messze elkerülte Olaszországot. Filmje hűvös torontói fogadtatását elnézve ez tulajdonképpen érthető is; pláne, hogy a januárban a magyar mozikban is debütáló kosztümös szerelmi szenvedéstörténet borzasztó unalmas és giccses lett. Knightley folyamatos csücsörítésekkel sújtott, csapnivaló alakítását a másik főszereplő, Ralph Fiennes kétségbeesett arca kíséri: szinte leolvasható róla, nem érti, hogy miért zárták össze a világ egyik legjobb színészét a legrosszabbal.
Muszáj elismerni, voltak olyan nevek, amelyeknek köszönhetően könnyen ki lehetett heverni a megrázkódtatásokat. Rögtön a fesztivál első napján Al Pacino kapott életműdíjat, aki imádja meglepni az embereket. Például a sajtóbeszélgetésen kifejtette, hogy egy öreg színész sosem tud olyan jó lenni, mint fiatalkorában. Hiába minden rutin és gyakorlat: személyes tapasztalataira is alapozza a véleményét. Mégis, az ember akkor jött igazán zavarba, amikor az eddig csaknem ötven filmben szereplő Pacino kifejtette, hogy utál forgatni, legszívesebben csak színházban játszana. Mindenesetre a hazai rajongóknak nem kell pánikba esniük, karácsony után Magyarországon is bemutatják a Righteous Killt, amelyben hosszú évek után ismét együtt játszik Robert De Niróval.
A római fesztivál hőse azonban mégis egy dán származású amerikai színész volt, Viggo Mortensen, aki két filmmel is turnézik mostanság. Az egyik az Ed Harris rendezésében készült western, az Appaloosa. Remek hangulatú, pazar színészi alakításokkal teli mű, amely egyszerre modern és konzervatív. Az abszurd humorú figurák akár ma élő emberek is lehetnének, a rendezés azonban Sergio Leone munkássága előtt (is) tiszteleg. A másik, Viggo Mortensen főszereplésével készült film magyar koprodukció, ez a teljes egészében Budapesten forgatott Good. A második világháborúban, Berlinben (a magyar főváros remekül "alakítja" a németet) játszódó mű középpontjában egy tanár-író áll, aki szinte tudattalanul, néhány meggondolatlan döntés következtében nácivá válik. Mortensenre egyébként komoly hatással volt Szabó István Mephistója. A rajongóknak jó hír: a sztár december 6-án, a Good magyar premierjére Budapestre érkezik.
A római filmfesztiválon a 75 ezer euróval járó fődíjat - a közönség szavazata alapján - a Giacomo Battiato rendezte, Resolution 819 című francia film kapta, míg a kritikusokból álló nagy zsűri az afgán Siddiq Barmak Opium War című munkáját ismerte el.
Rómából jelenti kiküldött munkatársunk, Csákvári Géza
