Egy markáns nő

Mély tüzű mandulaszemek, utánozhatatlanul frivol és vad mosoly. A dívától a vampig, az intellektuális szeretőtől a királynőig termete, kisugárzása okán Fanny (Marguerite Judith) Ardant olyasfajta nő, aki felülírja az életkorról alkotott sztereotípiákat. Igazán soha nem láthattuk hamvas fiatalon a kamerák előtt, merthogy sokáig esze ágában sem volt színészettel foglalkozni. Jó ideig kultúrdiplomatának készült. Le is szolgált egy évet a londoni francia nagykövetségen, ám lustasága és szerteágazó művészi érdeklődése miatt felhagyott vele. Mind a mai napig élményszínésznőnek tartja magát, aki rajongói levelekkel bombázza kedvenc rendezőit. Kitüntetett vonzalom fűzi Pedro Almodóvárhoz, Woody Allenhez, Roman Polanskihoz. Mindazokhoz, akik értik és beszélik a női lélek nyelvét.

A Loire menti Saumur szülöttét mediterrán temperamentummal áldotta meg a sors. Szűkebb hazája jó ideig Monaco operetthercegsége volt. Apja a Grimaldi család lovastisztje, míg anyja Grace hercegnő társalkodónője. Nem csoda hát, ha gyerekkori játszótársai Caroline és Albert névre hallgattak. Az egyházi iskola mellett ugyanannál a balettmesternél vette az első tánclépéseket, mint a monacói hercegkisasszonyok. A felhőtlen gyerekkor védettségéből kalandvágya a szomszédos Aix-en-Provence-ba vezérelte. Nyaranta a zenei fesztivál titkárságán dolgozott. Majd beiratkozott az Aix-i egyetemre, ahol politikai tudományokból diplomázott. Apja már biztosra vette, hogy Fanny-ból diplomata lesz, ám a Londonban töltött gyakornoki idejében többször fordult meg a színházak háza táján, mint a munkahelyén. Egyik napról a másikra úgy döntött, hogy Párizsban elvégez egy színészkurzust. Hamarosan a televíziónál kötött ki, ahol kisebb-nagyobb szerepeket bíztak rá. Amikor feltűnt egy nőkről szóló sorozatban, Francois Truffaut tekintete megakadt a sudár termetű, déli akcentussal beszélő barna szépségen. A szép színésznők rajongójaként ismert rendező a kis képernyőn szeretett bele későbbi feleségébe. Fanny Ardant Francois Truffaut múzsájaként váltott belépőt a mozi világába. Szerelmes rendezője két főszereppel is megajándékozta. A Szomszéd szeretőkben Gérard Depardieu titokzatos partnerévé szegődött harminckét évesen. A Végre vasárnap még szövevényesebb története Jean-Louis Trintignant társául avatta. Sokan csodálkoztak Truffaut "fellángolásán", akit korábban Jeanne Moreau és Catherine Deneuve-höz fűztek gyengéd érzelmek. Alig három év viharos boldogság jutott mester és múzsája osztályrészéül: nem sokkal Jacqueline lányuk megszületése után Truffaut agytumorban meghalt. Fanny két gyerekkel maradt magára: egy korábbi kapcsolatából huszonnégy évesen hozta világra Lumir nevű lányát. Hamarosan olyan rendezők versengtek a kegyeiért, mint Alain Resnais, Costa Gavras, Ettore Scola, Volker Schlöndorff.

Fanny Ardant különös színfolt a francia moziban. Viszonylag keveset forgat, hiányzik belőle az úgynevezett művészi ambíció. Sztárságát sem annak köszönheti, hogy sokat forog "megfelelő" körökben. Sokkal inkább személyiségének varázsával hat. Ösztönlénynek nevezi magát, aki mindannyiszor a halálugrás élményét éli meg, amikor játszik. "Sokszor úgy érzem magam, mint az artisták a trapézon, vagy mint a bika, aki előtt meglobogtatják a vörös leplet. Kell a feszültség izgalma, az ösztönök felkorbácsolása, hogy valamit kihozzak magamból. A szenvedély tüze nélkül nem megy." A legkisebb szerepeket is felforrósítja. Nem véletlenül tartott igényt olaszos temperamentumára Ettore Scola A család és A vacsora című filmekben Vittorio Gassman partnereként, Michelangelo Antonioni a Túl a felhőkön-ben, Sydney Pollack a Sabrina párizsi epizódjaiban. Fanny olasz korszakának "hozama" kapcsolata harmadik (negyvenegy évesen szült) lánya, Baladine apjával, Fabio Conversi filmrendezővel.

A színpadot leginkább drámai szerepekben meghódító színésznő saját bevallása szerint térden állva könyörgött Roman Polanskinak, hogy őt válassza Maria Callas szerepére a Mesterkurzus című darabban. A Juliard zeneiskola növendékeit vasszigorral, fékezhetetlen természettel oktató idősödő operadívát alakító színésznővel egy késő tavaszi estén találkoztam a Porte-Saint-Martin színházbeli öltözőjében. "Az életem most Callasról szól. Az ő felvételeit hallgatom a konyhában, vezetés közben, a fürdőszobában. Callas a szerelemnek és a művészetnek élt. Nagy lelki rokonságot érzek vele. A tökéletességet kereste, de éppen emiatt boldogtalan volt." Nem sokkal később Franco Zeffirelli vásznán, a Polanski rendezte darab hatalmas sikerének köszönhetően lényegült át abszolút dívává. "Nekem szerencsém, hogy nincsenek különösebb ambícióim. Ettől vagyok szabad. Semmit nem tervezek előre, és mindennek örülök, ami megtalál." Francois Ozon filmjében, a Nyolc nőben amolyan francia Karády Katalinnak álcázta magát, egy kabaré-énekesnő színeiben. Fanny-nak ötvenes évei végén sem kell megjátszania a kacérságot. Természetéből adódóan rendelkezik a csábítás ezernyi trükkjével, finoman erotikus fortélyaival. Egy meleg lokál madame-jaként éppúgy felvonultatja teljes tárházát az Édes őrültségekben, mint a francia udvar ármánykodó grófnéjaként a Rizsporos intrikákban. Harminc évvel a Szomszéd szeretők testi-lelki tusakodása után nemrégiben újfent összehozta a mozi kedvenc mackós partnerével, Gérard Depardieu-vel. A civilben haveri kapcsolatot fenntartó színészpár a Hello, Goodbye című filmben a zsidó identitás bonyodalmaival szembesül fiuk izraeli esküvője kapcsán. Az elmúlt évek legeredetibb olasz mozijában, az Il divóban asszonyi rafinériával csavarja az ujja köré az idős, szánalmas Giulio Andreottit. Hamu és vér annak a Romániában forgatott történetnek a címe, amelyben a forgatókönyvírást és a rendezést is magára vállalta.

"A mozi mágusai" - Halálos szerelem: november 8., szombat m2

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.