- Hogy lesz egy ír bevándorló fiúból talán a legmenőbb amerikai tévéfilmsorozat egyik főszereplője?

- Hosszú történet... ötéves koromban, Dublinban édesanyám elvitt színházba A Hófehérke és a hét törpére. Amikor hallottam a nézők nevetését, és láttam az arcukon az örömöt, eldöntöttem, hogy én is ezzel akarok foglalkozni. Hogy én is képes legyek arra, hogy az emberekből ezeket az érzéseket kicsaljam. Akár színészként, akár íróként vagy akár rendezőként. A családommal először Vancouverbe, Kanadába érkeztünk meg. Tizennégy éves koromban kaptam meg az első filmes munkámat. Egy hídon forgattunk, a stáb tagjaként éreztem, hogy erre érdemes feltenni az életem. Határtalanul boldog voltam. Néhány évvel később megkaptam a Kísérleti patkányok egyik szerepét. Katie Holmes-szal hivatalosak voltunk a premierre, itt megkérdezte tőlem egy pasas, hogy meddig vagyok a városban. Mondtam, hogy két hétig. Felajánlotta, hogy menedzselne és elkezdett meghallgatásokra küldözgetni. Tíz évvel később pedig összejött egy komoly munka, a CSI: New York.

- És mi történt a tíz év alatt?

- Voltak jobb és rosszabb időszakok. Például voltam hajléktalan is, azaz nem teljesen. Mert a kocsimban laktam. Amikor a CSI öszszejött, már egy jó ideje az autóm volt az állandó lakcímem.

- Ezt meddig lehet bírni?

- Volt egy holtpont huszonhét éves koromban, amikor elgondolkoztam, hogy vajon biztos ezt akarom-e az életemmel. Átvillant az agyamon, hogy hazamenjek és vállaljak polgári állást, vagy tovább bírom. Végül is a barátaim és a családom mellettem állt, csupán a pénz hiányzott az összképből, ez pedig sosem érdekelt igazán. Boldog voltam nélküle, tulajdonképpen mindig is szegények voltunk, nagyon szerény, de tisztességes nevelést kaptam. Kitartottam, mert mindennél jobban szeretném ezt csinálni. Sosem adtam fel, és a jövőben sem fogom. Még nagyon távol vagyok az álmaimtól.

- Visszatérve Hófehérkéhez, hogy állsz a színházzal?

- Rövid távú terveim között van, hogy színházi szerepet vállaljak New Yorkban vagy Londonban. De akár még Dublinban is. Alig várom, hogy ne forgassak, és ez a vágyam is valóra váljon. Ki szeretném próbálni magam a színpadon, ahol nincs második felvétel.

- Most, hogy állandó szereplővé váltál a CSI: New Yorkban, gondolom, eléggé elfoglalt vagy.

- Nagyon! Ha nem forgatok, akkor promóciós utakon vagyok. Minden egyes szabad percet hasznosítok. Alakítottunk a barátaimmal egy produkciós irodát, a Fourmontot. Nagyon érdekel a szórakoztató ipar üzleti része is. Szívesen vállalok produceri feladatot, de a kamera mögött is ki akarom próbálni magam.

- Miért alakít minden színész produkciós irodát?

- Ha csak színész vagy, becsapod magad. Az igazi művész mindenre képes, bármit elérhet, és biztosan kézben akarja tartani a kreatív energiáit. Ráadásul a mai társadalomban az önmegvalósítás szinte kötelező. Most nem mondom azt, hogy egy stúdióval nem jó együtt dolgozni, remek filmek készülnek itt is, csak az önkifejezés más műfaj.

- Egy nagy hollywoodi producer nyilatkozta azt, hogy a színész is csak termék. Mit szólsz ehhez?

- Igen, tulajdonképpen minden és mindenki az ebben az iparban. Egészen addig, amíg nem valósítod meg magad.

- Mi a terved, meddig maradsz a sorozatban?

- Boldog vagyok, hogy a CSI-csapat tagja lehetek, mert jelenleg ez a legjobb munka a világon egy színésznek. Ez a világ legnagyobb tévés franchise-a. Nem vagyok bolond, büszke vagyok, hogy a részese lehetek. Ha még öt évig megy tovább, akkor öt évig maradok. Hogy utána mi lesz, az már az ügynökömön múlik. Persze lehet időközben más szerepeket is vállalni, ezzel az ember orientálni tudja a róla kialakított képet. A legtutibb az lenne, ha összejönne egy Die Hard-féle akciófilmszerep. A Bruce Willis-féle önjelölt hős nagyon bejönne.

- Azt hittem valami gonoszabb figurát mondasz.

- Igen, nagyon sokszor alakítottam a rosszfiút. Nem értem, pedig én nagyon jó gyerek vagyok!

- De legalább az utóbbi tíz év legjobb sorozataiban: X-akták, Millennium, Supernatural, A körzet, Törtetők...

- Szerencsés voltam, mint mondtam, korábban konkrétan éheztem, de az tartotta bennem a lelket, hogy a legjobbakkal dolgoztam együtt.

- Ne haragudj, de mivel a világ talán legsikeresebb producerének dolgozol, hadd kérdezzem meg, hogy milyen az életben Jerry Bruckheimer?

- Rendes pasi! De nem cserélnék vele. Inkább Bonót választanám: bőrdzsekiben énekelni és megmondani a frankót sokkal izgalmasabb.