Ország-világ kertésze
Mitől lesz és marad valaki ilyen ebben a világban? - lehet kérdezni, és a válasz: Minden ember jelleme az első tíz évében alakul ki. Nekem az adta az erőt, hogy az első húsz évet nagyon rendezett, nyugodt, békés, szeretetteljes könyezetben éltem le, jómódban, anyagi gondok nélkül, olyan szülőkkel, akik segítették a szellemi fejlődésemet - mondja szelíd, mindent értő mosolyával.
És felidézi apját, aki, a többi felmenőivel együtt földdel foglalkozó, gazdálkodó ember volt, 500 holdon gazdálkodott - s ebből később még származtak bajok. A két lány utáni egyetlen fiú gyerekét már kisfiúként is úgy tanította, hogy ő legyen, aki tovább viszi a mesterséget és a család javait. Már három-négyévesen mentek együtt a határba, és megmutatta, hogy a búzatáblán mindig átlósan kell átmenni, mert úgy lehet a legjobban látni az állapotát.
- Amikor állami gazdasági főagronómus voltam, a kollégáim a pokolba kívántak, mert megköveteltem, hogy minden hónapban ők is menjenek át átlósan a táblákon - meséli szelíd öniróniával. - Pedig csak azt vittem tovább, amit az apámtól tanultam, és amit ő is tanult az ő apjától.
A másik nagy tanító az életében Marika néni volt, a házvezetőnő, aki évtizedekig élt együtt a családdal, és megmutatta, hogyan kell figyelni a másik emberre. Így aztán felhalmozódott az a mentális és fizikális tőke, amit az ember csak később használ fel, van, akinél előbb, van, akinél később fogy el, van, aki tudja pótolni, és ami átsegíti az életben a küzdelmeken.
- Mindig tudtam töltekezni, szeretem az élet minden szépségét, módszeresen törekszem is arra, hogy örömöt leljek mindenben, amit csinálok.
És nagyon sok mindent csinál. A napokban jött vissza Romániából. Zsombolya városába hívták, hogy segítsen egy modern gyümölcsöst telepíteni azon a bánsági tájon, ahol addig inkább csak állattartással és gabonatermesztéssel foglalkoztak. Ezen a vidéken öt nemzetiség él együtt békességben: magyar, román, szerb, horvát, bolgár és német. Az ottani gazdakörben támadt az ötlet, hogy tőle kérjenek segítséget. Jó helyre fordultak, jó pillanatban. Hiszen éppen most, az uniós lehetőségek révén, az országhatárokon átívelő fejlesztéseké a jövő.
- Levettek a lábamról. Míg előadást tartottam, az udvaron babgulyást főztek, mire megettük, előkerült egy falusi fúvószenekar, hol szerb, hol német, hol magyar, hol román dalokat játszottak, engem is megtáncoltattak. Még egy üres házat is felkínáltak, hogy maradjak ott. Ősszel eltelepítjük a gyümölcsöst - meséli alighogy visszatért Zsombolyáról. És ehhez a fejlesztéshez megnyerte a környező agráregyetemek segítségét Temesvárról, Újvidékről, Szegedről és a Corvinus Egyetem se maradhatott ki.
- Nekem kis kertecském van Sashalmon, azt is főleg a feleségem gondozza. De vannak kertecskéim az országban, amelyekben nem a fizikai teljesítményem testesül meg, hanem a célkitűzéseim - kezd bele a másik nagy mű elmesélésébe. Tarnabodon, egy kicsi, kihalt faluban indították el azt a programot, amellyel 25 családot telepítettek le. Hajléktalanokat és romákat. És megtanították őket, hogyan műveljék meg a kedvezményes hitellel kapott házak melletti kerteket, földeket. Hogyan kell babot, krumplit termelni, jószágot tartani, hogy meglegyen a családnak, ami kell és még egy kis jövedelmük is szülessen.
- Adtunk vetőmagot, vettünk egy traktort, amit közösen használnak, vásároltunk tenyészállatokat. Aztán csináltak maguknak faluközpontot, rendbe hozták a templomot, építettek orvosi rendelőt, óvodát. Csupa roma gyerek jár oda, szépen kimosdatva, tisztán, rajzolnak, énekelnek. Nemrég jártam ott, az egyik gyereknek megcsodáltam a rajzát, nekem adta. Elfogadtam.
Ilyen egyszerűen, természetesen beszél mindenről. Arról is péládul, hogy Eger környékén hogyan adott tanácsot annak a falunak, amelynek a népe vargányagomba-szedésből él. De már azt is tudják, jobban járnak, ha helyben fel is dolgozzák.
Tele van tennivalóval. Volt idő, amikor a politikába is belebonyolódott. De ez nem tartott sokáig.
- Mindig érdekelt a politika, különösen az agrárpolitika. A rendszerváltáskor úgy éreztem, talán az én szavam is jelenthet valamit - emlékszik vissza a kilencvenes évek elejére. Akkoriban szinte minden párt megkörnyékezte. - A szabad demokraták célkitűzései feleltek meg leginkább az egyéniségemnek, mert humanista vagyok, szeretem az embereket, van bennem empátia és toleráns is vagyok. Így amikor felajánlották, hogy legyek képviselő, elvállaltam. De nem éreztem jól magam abban a környezetben.
Így a kilencvenedik év küszöbén - ami amúgy egyáltalán nem látszik - ugyanúgy él, mintha ez a szám nem is létezne. Maga vezet, ha elutazik. - Erről nem mondok le - nevet, és szemmel láthatóan nem mond le másról sem, amit szeret. Esze ágában sincs édesítővel inni a kávét, ha van cukor is. Büszke a fiára, aki tovább viszi a tudást, és a saját munkáira. A Gyümölcsöskert című könyvére, amelyet félmillióan vettek meg, kilenc kiadást ért meg - eddig. Generációk nőttek fel azzal a tudással, amit tőle kaptak. És a legtermészetesebb módon szólítják meg ismeretlenek a metrón, nemcsak azért, hogy kertészeti tanácsot kérjenek, hanem, hogy megbeszéljék vele a világ folyását. Végtelen türelemmel magyarázza el bárkinek, mit tegyen, ha a fáit megtámadták a kártevők, és hogyan gyógyítsák a sebeket, ha letört egy ág. Természetes eszköze az internet, van honlapja, amelyen folytatja a tanácsadás jól bevált módját: Kedves húgomnak címzett leveleiből a laikusok is megtudhatják, melyik hónapban, mit és hogyan érdemes csinálni a kertben.
És azt is tudja, hogy a barátság milyen nagy kincs, s gyakorolni kell. Különböző gondolkodású emberek is lehetnek jó barátok, ha nem a különbözőséget, hanem a hasonlóságot tartják fontosabbnak. Azt mondja: az öregség akkor kezdődik, ha az élet örömének tudata lecsökken. És úgy gondolja: addig érdemes élni, míg az ember alkotni tud, mindegy, hogy hol. Alkotás, ha elvet egy magot, és virág lesz belőle vagy gyümölcs, amit oda lehet tenni egy másik, szeretett ember elé az asztalra.
