Megbocsátható minőség

Ebben a fúziós, összeölelkezős világban, amikor minden műfaj találkozik minden műfajjal, csak idő kérdése volt, hogy a cigány zene mikor fonódik össze végképp az elektronikával. Szerencsénkre, a frigyet végül Steni Vana, cseh producer-lemezlovas hozta össze, és az alapító zenekarban két magyar zenész is helyet kapott. S mivel jó időben voltak jó helyen, elkapták a világzene, mondjuk így, még igényesebb kommercializálódásának a hullámát. A kelet-európai muzsikusok a 2004-es debütalbummal (Cigani Ruzsa + Angelo) egyből az érdeklődés középpontjába mixelték magukat.

Deladap-Sara La Kali

S már itt is a harmadik dolgozat, a Sara La Kali, amelyhez sajna Vana az egész csapatot lecserélte. A csehekből, szerbekből, bosnyákokból álló új együttes azonban, ha nem is vitte feljebb a Deladap csillagát, azért megtartotta ott, ahová az előző, eddigi legjobb albuma repítette.

És bizony ez sem kevés. Még akkor se, ha az új anyag inkább óvatos, biztonsági játéknak tűnik. Meglepetéseket nem tartogat, hiszen a recept adott: a vérbő taktusok alá Vana ügyes elektroalapokat pumpál, s az egyveleg néha a dzsessz felé is kileng, de ezt senki sem bánja, hiszen a végeredmény igazi, hamisítatlan balkáni hangulat, á la Goran Bregovic.

S bár olyan igazi nagy sláger nincs rajta, a Kej Tu Salas, a Lisa Lisa és az Imar Aven az ősrajongókat is megnyugtató módon szólalnak meg. És van még édes kesergés is, líra, ha úgy tetszik (Raczake Shavora, Gadoro).

A két cseh énekesnő, Simona Senkiova és Kristina Gunarova példásan teljesít. A Deladap életét vélhetően a következő album határozza meg igazán: hogyan és miként lépnek ki a lassan veszélyesnek tűnő önismétlésből? Mert ez most még megbocsátható.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.