Dupla világnap, rajzfantázia
Kovásznai huszonöt éve halott, de egyre többen hivatkoznak rá. Festményei föl-fölbukkannak, néha egy-egy rövidfilmjét is el lehet csípni. A kor kulturális lenyomatát magán viselő, 1979-ben elkészült nagyfilmjét annak idején hamar levették a moziműsorról. Most DVD-n lappang. (Legálisan kiadni nem lehet, amíg a filmjogok át nem kerülnek a Nemzeti Filmarchívumhoz. A négy éve húzódó botrányszagú huzavona legújabb fejleményéről szól keretes információnk. - A szerk.) A festőnek tanult, de regényt, drámát is író alkotót egyik művészeti ág sem ismerte el magáénak. Otthona a Kádár kor egyik szellemi oázisaként működő Pannónia Filmstúdió lett. Magánadományból tavaly alakult meg a Kovásznai kutatóműhely, ahol életművét gondozzák, és az idén egy igen szép albumot tettek közzé róla. Iványi-Bitter Brigitta művészettörténész, a műhely vezetője és a kötet szerkesztője egy Kovásznai-monográfián és egy retrospektív tárlaton dolgozik.
A Habfürdő összefoglalja, amit a rendező e műfajban fölfedezett. Kollázstechnikával éppúgy találkozunk benne, mint festményanimációval és eredeti hangdokumentumokkal. Mégsem esztétizáló film, éppen hogy hétköznapi mesét mond el sok humorral, remek karakterekkel - a női társadalmi szerepekről. Manapság a kor popkultúrájára adott egyéni reflexiót élvezhetjük benne leginkább, amelyet sok dalbetét tesz még érdekesebbé.
Kovásznai műve mellett sajnos csak a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem néhány diplomafilmje képviselte a kortárs magyar animációt. Kárpótlásként körképet kaphattunk a külföldiről. Szerepeltek az orosz Pilot Stúdió sötét tónusú filmjei, továbbá cseh, szerb, lengyel, francia, portugál és ausztrál művek. A csúcspontot azonban a francia Folimage Stúdió szellemes, helyenként lírai munkái jelentették. A másfél órás válogatás egyik legjobb darabja volt például A világ végén című rajzburleszk, amelyben egy hegytetőn álló ház imbolygása határozta meg a cselekmény alakulását - akárcsak egy híres korai Chaplin-filmben. Különféleképpen voltak érdekesek más, dokumentarista törekvések. Az utolsó amerikai légitámadásról szóló japán rajzfilm azért, mert az önsajnálat mellett elfeledkezik a japán hadvezetés felelősségéről. Ugyanakkor az egyik amerikai animáció elgondolkodtatóan mutatja be a magány különböző formáit. (A filmek egy részét november 2-án újra vetíti az Uránia mozi.)
A külföldi művek kapcsán a kétnapos program egyik szervezője, a Manifeszt/Asifa Hungary elnöke, Patrovics Tamás megjegyezte: külföldön bátrabban nyúlnak társadalmi problémákhoz az animációs alkotók, mint nálunk. A hazai animációt még mindig jobbára a mesefilmekhez lehet kötni. Kivételek persze akadnak: M. Tóth Géza Oscarra jelölt Maestrója vagy Gauder Áron Nyócker! című filmje például áttörés, amelynek egyelőre nincs folytatá-
sa. Csupó Gábor Immigrants - Jóska menni Amerika című műve, melynek díszbemutatóját ugyancsak az animáció világnapjára időzítették, nem hazai műhelyben készült.
Időhúzó jogkérdés
Bár a filmtörvény a Nemzeti Filmarchívumhoz rendeli áttenni az 1987-ig készült magyar filmek jogait, hogy aztán a forgalmazási lehetőségeket onnan lehessen megpályázni, az ügyben korábban cselekvésre kötelezett ÁPV Rt. csupán addig jutott, hogy a stúdióktól és a Moképtől áttelepítette a jogokat a Dialóg Stúdióhoz. Októberben ennek kapcsán azonnali kérdést intéztek a parlamentben a kulturális miniszterhez. Arató Gergely államtitkár elmondta, a bonyolult jogi kérdések még mindig nem tisztázódtak, az ÁPV Rt. helyébe lépő Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. megalakulása után a tárgyalásokat újra kellett kezdeni. Az államtitkár szerint ezzel függ össze, hogy a Nemzeti Filmarchívum igazgatói posztjára sem írtak ki új pályázatot. A parlamenti választ követően az NV Zrt. közölte: hamarosan átadják a filmjogokat.