Nem sokkal nyolc után villámlással, mennydörgéssel kezdődött meg az Arénában a Queen koncertje, majdnem telt ház előtt. S hogy ne tűnjön fel az az egy-két üresen maradt alsó szektor, a fentiekből épp a kivetítőn kezdődő vihar alatt küldték le a nézőket - legalábbis csak erre tudtak gondolni az áttelepítettek, mert magyarázatot nem kaptak, miért kell elhagyniuk a helyüket.

Nem mintha a koncert hangulatán nyomot tudott volna hagyni pár üres széksor látványa. Az első pillanattól, amikor az együttes a húrok közé csapott a Tie Your Mother Down-nal, az utolsóként elhangzó We Are The Championsig felfokozott volt a hangulat. Ez nemcsak a jól ismert, stadionba való Queen-slágereknek volt köszönhető, hanem a zenészeknek is, akik mindent megtettek a szórakoztatásért. Hiszen a show-nak mennie kell tovább.

Így aztán az első, "felpörgetős" blokk után, amelyben elhangzott az I Want It All és az I Want To Break Free, következtek a csemegék, amelyeket egy, a nézőtérbe nyúló kisszínpadon adtak elő. Az egyik új dalban, a Surfs Up...Schools Outban Paul Rodgers szájharmonikát ragadott, majd a Seagullban akusztikus gitárt. Ezután megkérdezte, van-e doktor a házban, mire visszatért a színpadra az asztrofizikából frissen doktorált Brian May, aki eljátszotta a Tavaszi szél vizet áraszt című dalt, amelyet a közönség énekelt. Majd azt kérte, a Love Of My Life-ot Freddie-nek adják elő - és a közönség énekelte is, May nélkül, hibátlanul. Aztán Roger Taylor elképesztő dobszólót játszott, többek között egy furcsa, basszusgitárhoz hasonlító hangszeren dobolta el az Another One Bites The Dust jellemző ütemét. Majd szép lassan kipakoltak elé egy komplett dobszerkót, és miközben dobolt, mellékesen el is énekelt néhány dalt, például az It's A Kind Of Magicet. May emlékezetes gitárszólója után a Radio Gagával, meg a Show Must Go Onnal ismét felpörgették a közönséget, hogy a Bohemian Rhapsody egy régi, Mercury-féle felvételével zárják a kétórás koncertet.

Persze hátravolt még a ráadás, hiszen nincs Queen-koncert We Will Rock You és We Are The Champions nélkül, még akkor sem, ha az énekest nem Freddie Mercurynak, hanem Paul Rodgersnek hívják. Tudták ezt ők is: a koncert gerincét a régi Queen-dalok adták, az új lemezről mindössze három-négy számot játszottak. A kivetítőn pergő képeken pedig gyakran feltűnt Mercury is, hogy jelezzék: a Queen vele teljes.

De azért a show-nak nélküle is mennie kell tovább.

They Are The Champions