A véletlen előkészítése
- Hogy jut eszébe valakinek sirályt sütni az agyagba?
- A sirálytetemet egy kiszáradt szódástóban találtam. Iszappal együtt elvittem kiégetni. Utána csak a csontváz maradt és a madár lenyomata, ami magában foglalta a művészet lényegét: kezdeni valamit élettel, elmúlással.
- Nem hatott sokkolóan mindez a hetvenes évek letompított közegében?
- Dehogynem. Ezzel még Olaszországban is botrányt okoztam. Állatvédők tiltakoztak a múzeum előtt, ahol kiállítottam ezt a sorozatot, bagoly-, pinty-, ölyv- és szürkegém-lenyomattal. Mikor aztán az igazgató elmesélte a tüntetőknek, hogy kizárólag elgázolt állatokat gyűjtök össze, és éppen a civilizáció és a természet kibékíthetetlen ellentétét akarom megörökíteni, a vállukon vittek a főtérre, ünnepelni.
- Itthon is ünnepelték?
- Mindig is kilógtam az előírt művészetfelfogásból. Az iparművészeti főiskolán csámpás, vézna kóbor macskát mintáztam, a tanterv idilli kiscicája helyett. Akkoriban iskolatársam, Rákosi Mátyásné tervezett teáskészletet, mindenhol a pukedliző Cyranók és a fénylő mázas, fuvolás kisfiúk mentek. Én meg jöttem a lopótök és birsalma alakú vázáimmal, később a torz alakokkal: groteszk, összenyomott ősanyákkal, Minotauruszokkal, Krisztusokkal.
- Ráadásul az anyaggal sem szokványos módon bánt.
- Gyűrtem, tapostam, kalapáccsal ütöttem, beleugrottam az agyagfelületbe, ahogy a kifejezni kívánt gondolat megkövetelte. Tökéletesen megformázott figurák összenyomásával például sikerült kifejeznem a pompeji lávában megégő emberek utolsó szorongáspillanatait vagy a városi létben a házak közé beszorított, szögletesen élő ember klausztrofóbiáját.
- És az átlőtt agyagszobrai?
- Azok kapcsán már végképp szentségtörést emlegettek. Szereztem légpuskát, a filmgyárból robbanószert, de volt, hogy egy határőrparancsnokot kértem fel segédnek. Agyagtömböket mintáztam, előkészítettem a terepet, és hagytam, hogy a természet törvényei a véletlennel karöltve átjárják a munkáimat.
- Valamennyi kísérletébe bevonta a természetet.
- A vonzalom gyerekkoromból ered. Indiánregények útmutatása alapján madarakat tömtem ki kóccal, újságpapírral az orosz katonák által letarolt iskolai biológia-szertárnak, főiskolásként az állatorvosi egyetemre, állatkertbe jártam rajzolni. A természettudományi múzeumban Kincsemről készítettem vázlatokat, akiről aztán sok évvel később megmintáztam a Prima Primissima díjat.
- Különcsége ellenére Munkácsy-, Kossuth- és a legrangosabb biennálék díjait nyerte el. Sorban álltak az amerikai, európai, izraeli, japán egyetemek, hogy megszakítva több évtizedes iparművészeti egyetemi tanárságát, adjon órákat ott is. Sosem akart kint maradni?
- Kint a galériások diktáltak volna. Nekem itt volt dolgom. Amit kitaláltam, abba csak a véletlen és a természeti erők szólhattak bele.
