Mese a bűvös mesefilmről
Falusi kocsmaasztalnál ül három csavargó (Valentin Titánia, Szitás Tamás, Szabó Kimmel Tamás), no meg a furfangos paraszt (Iglódi István) és a csavaros eszű kocsmáros (Rudolf Péter). Megkaparintanák a paraszt csodatévő(nek hitt) kalapját, licitálnak egymásra keményen. Mögöttük a filmes stáb kamerával, mikrofonnal, szövegkönyvvel kuksol. Alig férnek el a díszletként szolgáló parasztház szobájában, a szentendrei skanzen egyik ékességében.
Benedek Elek meséit forgatják. A szünetben kérdezősködöm, de egyikük sem emlékszik rá, mikor készült legutóbb a szerző valamely művéből élő szereplős film. Ha készült egyáltalán. A só, A hazug legény és A talléros kalap című fabulákat gyúrta eggyé Sipos József, aki rendezi is a produkciót. - Modernizálunk, egy kicsit a mára is utalunk a filmben - jellemzi a cselekményt. - Adva van két királyság, az egyikből elüldözik a királykisasszonyt (Martinovics Dorina), a másikban pedig elvarázsolják a királyfit (Kolovratnik Krisztián). Ők aztán valahol mégis találkoznak, és elindulnak világot látni. Sok emberrel és furcsasággal találkoznak, a többi között a hazug legénynyel meg a csodálatos kalappal. - És mikor jönnek a szörnyek? - kérdem, kicsit kajánkodva, kicsit aggódva. - Nem jönnek se szörnyek, se rémálmok, de még a gonosz arcát sem mutatjuk meg, noha gonosz szükségképpen kell legyen a történetben. Rábízzuk a gyerekek fantáziájára, képzeljék el őt maguknak - válaszol Sipos.
Huszonöt különféle helyszínen készültek a felvételek, és mint hallom, mindenütt megnyíltak az ajtók Benedek Elek nevére. (Az bűvös, nem a kalap.) A színészek is örömest jöttek. - Már szinte kisajátította Hollywood ezt a műfajt a maga hatalmas apparátusával. Nekünk, magyar színészeknek ebből jóformán semmi sem jut - említi Rudolf Péter. Ő például legutóbb 1983-ban játszott televíziós mesejátékban. - Egész filmes műfajok hiányoznak nálunk - folytatja. - Nincs krimi, musical, és nincs mesefilm. Szerencsére, mikor elvégeztem a főiskolát, még éppen elcsíptem a tévés aranykor végét - teszi hozzá. - Az a baj, hogy a mesét, a gyerekfilmet lenézik a szakmában. Pedig a színházban biztos siker - szólal meg Iglódi István. - Ebben fölszabadultabban lehet játszani, nem azt kérik a színésztől, hogy "egyszerű és őszinte" legyen, mint általában a mai filmeknél - mondja. Való igaz, az iménti jelenet is inkább emlékeztetett a commedia dell'artéra, mint mai filmre.
Eredetileg három rövidebb tévés mesefilm készült volna, amelyre a producer-rendező az ORTT pályázatán nyert pénzt. A minisorozat sugárzását a Duna TV vállalta. Menet közben döntöttek úgy, hogy mozifilmet is készítenek. Nemzetközi siker lett Sipos Márai-adaptációja, az Eszter hagyatéka, annak bevételéből is költenek rá. Novemberben tervezik befejezni az utómunkákat. Karácsonyra már filmszínházi bemutatója lehet a Pirkadatnak. Már csak az a kérdés, miért ez lesz a címe a filmnek? - A mesében van egy jelenet... - kezdi Sipos, aztán elharapja. Ujját a szájára teszi: maradjon ez egyelőre titok!
