Laura D. azonban modern, XXI. századi lány, stílusa és viselkedése más. A lelke mélye persze ugyanolyan. Az emberi társadalom változik, a lélek nem nagyon. Laura élete mindenben különbözik a hajdani kisasszonyokétól, önsajnálatának mélysége és önelemzésének felszínessége azonban éppen ugyanolyan. Története sem különösebben új. A bukott nők, a hajdani perditák utóda. Naiv reményekkel vág az életnek, történetesen az egyeteminek, de már a beiratkozáskor csalódnia kell. Egyelőre csak a bürokratikus ügyintézés tapossa meg gyermeki lelkesedését. Aztán jön csak az élet. Nyomor és szerelmi kiábrándulás várja. Barátja, akivel összeköltözik, gazdag ugyan, de anyagias. Laura éhezik és tanul. Míg csak föl nem fedezi az interneten, hogy számláit testének kiárusításával aránylag könnyen fedezhetné. Alkalmi, amatőr prostituált lesz.

Nem is válik belőle profi, nem lesz belőle a szakmáját szerető, öntudattal végző konzumnő. Lelki élete naplójából eléggé érdektelennek látszik, de azért nem könnyű rajta eligazodni. A kuncsaftok lelkétől irtózik, nem hajlandó élettörténetüket, bajaikat meghallgatni, testi közeledésük hányingert vált ki belőle, amelyikük meg egyik irányban sem mutat túl nagy igyekezetet, azt perverznek gondolja, sőt még a lelkiismeret is furdalja, hogy nem szolgálta meg a pénzt. A naplóban egyébként sok a tárgyi logikátlanság, következetlenség is, de hát mit várjunk egy tizenkilenc éves irodalom szakos diáklánytól. Elég, ha a stílusa gördülékeny, a szöveg Morvay Zsuzsanna fordításában olvastatja magát.

A könyv állítólag dokumentum, ezt természetesen nem vitathatom, legfeljebb az esztétikai érvényt, az úgynevezett epikai hitelt vonhatom kétségbe.

A kötet utószót is tartalmaz, tanulmányt a terület kutatójától, Eva Clouet-től. Ez tényleg hiteles lehet. Nagyjából ugyanolyan mértékben cáfolja a napló sugallatait, mint amennyiben alátámasztja azokat.

Ulpius-ház, 320 oldal, 2999 forint