A brit újságírónő a svéd Svante Arrheniustól indít, aki már 1896-ban megjósolta, hogy a gyárak által égbe küldött szén-dioxid megemelheti a Föld hőmérsékletét. A jóslat azóta bebizonyosodott, már csak a melegedés mértékén vitatkozhatunk. Lehet két Celsius-fok, de lehet négy is. Hamarosan olyan forróság köszönthet ránk, mint 130 ezer éve. Akkor a Temzében vízilovak lubickoltak. Hogy honnan tudjuk, mi volt régen? Több kilométer mélyről kiemelt sarki jégminták elemzéséből, üledékekből. Vagy például Canaletto festményeiből. Velencei képeinek elemzéséből kiderül, hogy a XVIII. század eleje óta a dagály szintje hatvan centiméterrel emelkedett a vízre épített városban. Emelkedik az másutt is. Dekoratív térképek mutatják, hogy mi vár Bangladesre, Szingapúrra vagy éppen a kisebb szigetországokra. Víz, víz, víz.

A változó klíma ma még beláthatatlan mértékben formál újra mindent. A növények és az állatok vándorútra kelnek, keresik a számukra élhetőbb környezetet. Hasonlóan az emberek is, akik a tengerpartokról magasabban fekvő területekre költöznek, vagy éppen olyan helyre, ahol elegendő ivóvíz van.

A könyvet elnehezíti a politikai vonulat, a különféle egyezmények ismertetése, a megannyi szám, a lehetséges forgatókönyvek következményei. Erénye, hogy bár brit klaviatúrán született, a magyar kiadó több ponton is belecsempészet hazai adatokat. Környezetvédelmi szakokon és felelősen gondolkodók polcain ez azért alapkönyv.

Totem, 208 oldal, 6980 forint