Vonuljunk kolostorba

A dolgok jelenleg úgy állnak, hogy a minap az egyik legtekintélyesebb hetilap kedélyesen leegyházfizta Prohászka Ottokárt. Lefokozván a megyés püspököt legutolsó plébániájának harangozójává vagy kegydíjas sekrestyésévé, de ez nem véletlen.

A tárgyban járatosabb nem hívő olvasónak a rendszerváltás óta egyfolytában elégtétele, hogy neofita, szervilis szerzők nem tudják megkülönböztetni a tiszteletest a tisztelendőtől, a misét az istentisztelettől, a gyülekezetet a hitközségtől - ez ügyben elképesztő nem a műveletlenség, hanem a tudatlanság. Amely már nem terhelhető csakcsupán a negyvenesztendős országos aposztázia számlájára. Mögöttünk két évtized, de mintha az egyházak maguk sem tartanák fontosnak saját ügyeik megismertetését. Nem a hívőknek szóló hitbuzgalmi irodalmat, abból bizonyára van elegendő, hanem a kebelen kívüli ismeretterjesztést, fogalmak, história, struktúrák és hierarchiák megértetését a nem feltétlenül hinni, de tudni akaró olvasó számára. Az egyházak (ebben is) úgy tesznek, mintha ezerkilencszáz-harmincnyolcat írnánk; magam harminchárom éve láttam utoljára rábeszélésmentes, türelmesen magyarázó egyházi könyvet az ortodox kereszténységről.

Röviden: ha ez a szerzetesrendeket és kolostoraikat bemutató kézikönyv nem volna alapos és impozáns, akkor is nélkülözhetetlen volna. Ám a kézikönyv alapos és impozáns. Alapfokon megmagyaráz olyan manapság felérhetetlen dolgokat, mint az apát és a perjel közötti különbség, és felsőfokon ismerteti a trinitáriusokat és a teatinusokat, akiknek kilétéről a kiscelli meg a müncheni műemlékek előtt állva valóban mit sem tudunk. Idő logikai és teológiai rendbe szedi a szerzeteket az egyiptomi remetéktől a szaléziánusok úgyszólván minap, mert csak 1859-ben alapított rendi közösségéig, magyarán európai és egyetemes művelődéstörténetet ír. Úgy ismerteti meg a rendházakat és közösségeket, amelyeknek irodalmat, könyvművészetet, egzakt tudományokat és elragadtatott látomásokat köszönhet a civilizáció, hogy senkit nem akar megtéríteni és senkinek a vallásos érzelmeit nem sérti.

Ezenkívül művészettörténet. Főképp: építészettörténet. Szépségesen tárgyszerű épületfotók írják ezt a művészethistóriát a firenzei Santa Maria Novellától a firenzei San Marcóig, szemléltetve a pazar ellentmondást, amely a szerzetesi aszkézis és a kolostorépítészeti pompa között úgyis feloldhatatlan.

Nem egyvégtében olvasandó könyv. De érdemes vele-bele újra és újra visszavonulni.

Vince, 431 oldal, 12000 forint

A Szent János-monostor Patmosz szigetén. (A XI. század vége)
A Szent János-monostor Patmosz szigetén. (A XI. század vége)
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.