Megrendítő és gyönyörű
Kiábrándult és illúziótlan mű. Hat eszmerendszer nemzetfelfogását, történelem-, társadalom- és jövőképét tárgyalja. A nemzeti liberalizmusét, a polgári radikalizmusét, a fajvédő és fajelméleti gondolkodókét, a konzervatívokét, a népiekét és a szocialista/kommunista táborét. Elképesztő forrásanyaggal, felkészültséggel, eredeti, magvas és konzekvens okfejtéssel. Vagyis, ez a címével Vörösmartyra visszakötő monográfia a lehetséges fenntartások, kifogások és vitatható pontok ellenére, vagy épp azokkal együtt: alapmű. Kikerülhetetlen.
Az lesz ez is, a Magyarország története képekben. Hasonló album sok van, hogyne. Ilyenből csak egy. Ez. Közel két és fél ezer litográfia, fénykép, nyomat, képeslap, karikatúra, térkép, köztük számos itt először közölt dokumentum eleveníti meg, teszi jelenvalóvá a múltat, a fölmérhetetlen és elmondhatatlan gazdagságú valamikori életet. Úgy, ahogy résztvevői belülről látták vagy láttatni akarták, amilyennek ők tudták vagy tudni szerették volna. És úgy, ahogy a benne élők sosem ismerhették. Mert az album történész szerkesztője annak tudatában mérlegelhetett, válogathatott, annak tudatában szűrhetett, csoportosíthatott, teremthetett a képek közt akarva-akaratlan sokféle összefüggést, káoszban rendet, hogy mi minek bizonyult, miből mi következett az idők során.
Ettől a magabiztos tudástól, határozott személyességtől olyan sokféle, színes, eleven és ugyanakkor arányos, egyensúlyos, ettől beszédes és jelentéses az egész. Az ezredéves országos kiállítás 1896. évi plakátja és a rá messziről visszamutató 2006-os Operabál elleni tiltakozás (Le a feudalizmussal!, Lehet más a világ!) képe között ettől válik a történet érzelmileg és szellemileg is drámaivá. Mennyi keserűség, indulat, fájdalom, mennyi öröm, bizakodás, hány csalódás és hány újrakezdés! Hányféle rím az ünnepben és mindennapokban, a beállításban, a zászlók lobogásában, kézfogásokban, a mosolyokban, a szegények és gazdagok, a gyerekek és a halottak fotográfiáiban! Megrendítő és gyönyörű könyv. Olyan, amelyben ugyan a jelen merül alá a múltba, nézelődik, réved, ámul, derül, szomorkodik, keresi régvolt magát, de amelyben a múlt is keresi a maga jelenét. Egyre kevesebb örömmel. És keresik egymásban kölcsönösen azt, ami jellemzi, megnevezi, megkülönbözteti, de azonosítja is őket.
Gyurgyák János - másokkal, sokakkal együtt - rendkívüli munkát végzett. Aminek csak része volt, mintegy feltétele a köz- és magángyűjtemények átvizsgálása, az album anyagának feltárása, kiválogatása tízmilliónál is több dokumentum közül. A neheze ezután jött. Mert nem mindegy, hogy egy-egy kép miről mit tud, vagy mit állít, hogy képes-e kapcsolatba lépni más képekkel, dokumentumokkal. Vagyis mozzanatos marad-e, ami feltárul, vagy egybeáll összefüggő hagyománnyá, közös emlékezetté, a köznapokból kiforduló történelemmé, valamilyen felismerhető, elhihető egésszé?
Összeáll és megszólít bennünket.
Osiris/MTI/OSZK, 440+264+288 oldal, 19 800 forint
