A kalligráfia a kelet-ázsiai kultúrák művészetének és festészetének egyik fontos ága, amely a buddhista templomokból indult útjára. Eleinte a szellemi fejlődés kelléke volt, de művelése hamarosan művészetté vált, és maradt is a mai napig. Bár maga a kelet-ázsiai kalligráfia - azaz a kínai írás, illetve Japánban és Koreában a kínai írásjegyek ecsettel és tussal, hagyományos módon, papírra "vetett" szépírása - a négyezer évvel ezelőtti Kínából származik. A hozzá szükséges kellékek gyártását a kínai jeleket később átvett japánok tovább tökéletesítették.

A sok türelmet igénylő műfaj Japánban az ősi főváros, Nara környékén, a VII. századtól kezdve terjedt el először. Ma ugyanitt találhatóak a világ talán legjobb szumijait - tusait - és fudéit - ecseteit - gyártó manufaktúrái. A szumival és a fudéval együtt a tusdörzsölő követ és a papírt egyébként az írás négy kincsének nevezik Kelet-Ázsiában.

A kalligráfiához használt tus nem folyékony, hanem szilárd és legtöbbször egy téglatestet formáz (ezt kell benedvesíteni a tusdörzsölő kővel az íráshoz szükséges anyag "előállításához"). Az évi hárommillió szumi kilencvenöt százalékát tizenöt Nara környéki manufaktúra gyártja. Ezek egyike a Kuretaka cég, amelynek elnöke, Watatani Motoi mutatta be a Népszabadságnak, hogyan gyártják a tust. A fenyőfát először különböző olajok segítségével égetik, majd az abból keletkező kormot összegyűjtik. Ezt állati eredetű enyvvel keverik, majd a mesterek szó szerint kézzel és lábbal gyúrják össze. Az enyv büdösségét különböző parfümökkel ellensúlyozzák. Az egyik szumimester által készített tusrudat a másikétól gyakran az illat különbözteti meg, így a kézművesek igyekeznek finom illatanyagokat, mósuszt vagy például Franciaországból származó parfümöket használni. Gyúrás után a még gyurmaszerű fekete anyagot a formázóba rakják, préselik és füstölik, majd több hónapig fadobozokban szárítják. Utána polírozzák, majd a felületébe vésett jeleket aranyfestékkel befestik. Az elkészült szumit tárolják, és ahogy a jó bort, a tust is évjáratonként osztályozzák. Minél öregebb a tus, annál jobb, állítják a szakértők, akik egyes, néhány tízcentis darabért hajlandóak akár százezer forintot is kifizetni.

Ráadásul ez csak egy kelléke a kalligráfiának; a másik fontos hozzávaló az ecset, azaz a fude. Ha valaki jót akar venni belőle, annak ismét mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Az egyik legismertebb manufaktúra, az Akashiya kézzel készített ecsetjei ötezer forintnál kezdődnek, a legdrágábbakért pedig kétmillió forintot is elkérnek. Ahogy a cégvezető-nagymester, Mizutani Ecuro elmondta, a kézműves- ecseteket náluk tizenkét lépésben gyártják. A készítés nehéz folyamat, így még a legtapasztaltabb mesterek sem tudnak napi húsz-harminc ecsetnél többet gyártani. Nem csoda, hiszen legalább fél-, de inkább kéttucat különböző állati szőrrel kell dolgozniuk. Még a legegyszerűbb fude hegye is többrétegű, minden réteget más állat - pl. ló, birka, szarvas, nyúl, mosómedve stb. - szőréből sodornak össze, mivel a szőrrétegek együtt biztosítják a lehető legegyenletesebb minőséget. A szőrök aránya azonban az ecset erősségét, vastagságát is meghatározza. Ha a kalligráfus speciális, vastag ecsetet kér, akkor több mosómedvét sodornak a hegybe, ha pedig vékonyat, akkor több birkát. Mizutani úr szerint azonban a legjobb fude az újszülött, maximum hat hónapos kisbaba hajából készül. Az ő hajukat ugyanis még nem vágták le előtte, így az egyenletes minőségű, nem töredezett. Az Arashiya gyárt ugyan Japánban a szülők kérésére egyéni, babahajból készített ajándék ecsetet, de ezt a szigetország boltjaiban nem árulják. Azt azonban Mizutani is elismerte, hogy Kínában sok helyen lehet babahajas fudét vásárolni.

Bár az ecset, a tusdörzsölő és a tus használata első látásra a vízfestékes festéshez hasonlít, el kell ismerni, hogy a kalligráfia és a szumie - a fekete-fehér tusfestészet - művészetének elsajátítása évekig, évtizedekig tartó gyakorlást igényel. E sorok írója első próbálkozásra még a legjobb kellékek használata mellett is csak esetlen mozdulatokra volt képes, amely persze nagy derültséget váltott ki a jelen levő szumi- és fude- mesterek körében.

Nem szőröznek - a legdrágább ecsetért kétmillió forintot is elkérnek