Vitatott falak a Botticelli-kép fölött
Évek óta zajlik az esztergomi vár rekonstrukciója, ennek során megújult több belső épület: köztük az úgynevezett kis román palota és a középkori lovagterem. Esztergom város vezetősége és képviselő-testületének a többsége azonban már ezekkel sem volt elégedett. A lovagterem például, amely, mint mondják, a középkorban Magyarország egyik legnagyobb boltfesztávú terme volt, úgy épült újjá, hogy méretében csak fele olyan széles és magas lett. Tulajdonképpen nem az eredeti terem méretét, hanem a török hódoltság után a helyén emelt kaszárnya alapvonalait követi, ezért nem is illeszkedik a vár falára, ahogy a reneszánsz előd, és kontúrjai sem emlékeztetnek arra.
Most éppen a Fehér-torony falainak magasítása és tetőráépítése zajlik. De máshogy, mint azt a város jónak tartaná, ezért testületi határozat született arról, hogy Esztergom kezdeményezi a vár kezelői jogának átvételét (az ugyanis az államé, pontosabban a Nemzeti Múzeumé), és a pluszköltségek átvállalásával javaslatot tesz egy hitelesebbnek tartott rekonstrukcióra, mert a tervekbe eddig nem volt beleszólása. Erre akár félmilliárdot is szánnának, mondja Meggyes Tamás polgármester.
A Fehér-torony alatti termekben található a híres, Vitéz János-féle studiolo, amelyben az erényeket ábrázoló falfestmények találhatók, köztük a Botticellinek tulajdonított Mértékletesség. E dolgozószobát Vitéz János idején még két Árpád-kori (III. Béla korabeli) keresztboltív fedte, a két ívmezőt pedig az úgynevezett Zodiákus-ív választotta el egymástól. A vár töröktől való visszafoglalása után azonban, amikor a sarkait vesztett bástyát szűkítve, nyolcszögletesként építették vissza, a studiolo egyik teremrésze megsemmisült, s a Zodiákus-ív elpusztult. Évszázadokkal később, az 1930-as években állították össze újra a megtalált darabjaiból, de nem pontosan az eredeti helyén, mert úgy nem fért volna el az akkor ideiglenesen kialakított beton védőtető alatt.
A helyiségeket az 1934-38 között folyó ásatások során Lux Kálmán tárta fel, s már akkor tervezték a bástya viszsza-ötszögesítését, a dolgozószoba eredeti méreteinek, szerkezetének a visszaállítását. Azeucharisztikus kongresszus idejére - szükségmegoldásként - lapos betontetővel fedték le a bástyát. A háború kitörése miatt azonban nem jutott kellő idő, pénz és figyelem a lapos tető kicserélésére, így ez maradt meg máig. Ám mostanra tönkrement, rendszeresen beázik, veszélyeztetve a képeket.
A háború előtti és utáni rekonstrukciós elképzelések (Várnai Dezsőé a 30-as, Vukov Konstantiné a 90-es években) mind a bástya eredeti ötszög alaprajzát képzelték visszaállítani. Most mégsem ez épül. Talán a sietség miatt, véli a polgármester, mivel a studiolo képei iránti felfokozott érdeklődés hatására sürgető lett a képek védelme s a toronyra építendő védőtető mielőbbi elkészülte. Így most úgynevezett ideiglenes megoldásként 80 millió forintból a bástya jelenlegi vonalát követő, sokszög alakú, kétszintes felfalazás épül, s arra egy csúcsos tető. Alakjában és méretében ez egy olyan formát jelenít meg, amilyen a torony sohasem lehetett. A festmények szempontjából természetesen jó, viszont a város szerint ismét a lovagteremnél és a kis román palotánál elkövetett hibákat hordozza. Véleményük szerint ha valóban csak ideiglenes tető kell, nem kellene rákölteni nyolcvanmilliót, s egyelőre olyat volna csak érdemes megvalósítani, amely lehetővé teszi a közeljövőben a Fehér-torony és a studiolo Mátyás-kori formájának megvalósítását. Mégpedig a palota egykori rangjához illő kivitelben, rekonstruktív módon, anyagában és részleteiben is visszaidézve a lakótorony egykori pompáját.
Legfontosabb volna azonban, hogy a tervezés előtt az esztergomi vár múltjával, a középkori várakkal foglalkozó szaktekintélyeket is kérdezzék meg. Nyilatkozni nem kívánó, de véleményüket elmondó szakemberek szerint baj, hogy sem komplex tudományos kutatás, sem szakmai vita nem előzte meg a helyreállítások tervezését.
A Nemzeti Múzeum vezetői kérdéseinkre nem kívántak válaszolni, ígéretük szerint a jövő hét elején külön nyilatkozatban teszik közzé álláspontjukat.
