Ebből így, a szó szoros értelmében persze semmi sem igaz, de ha az ember végigsétál a Festők Városában, sajnos simán el tudná hinni, hogy akár. A jelek mindenesetre arra utalnak, hogy Szentendrén nincs városképvédelmi bizottság, vagy ha igen, hiányzás miatt tíz éve határozatképtelen; máshogy nehéz elképzelni, hogy kerülhetett enynyi vacak ezekre a szép kis utcákra, amelyekre különben oly igen büszkék vagyunk. De ha van más válasz, repesve várjuk.

A Duna-korzó mellett faltól falig érő molinó hirdeti fennen, hogy éljen a művészet, ezt azonban nyilván megint nem a városvezetés tetette ki, valami helyi szobrászgerilla inkább: egy társát gyászolja, aki akkor vesztette életét, amikor a bütykösmacskándi nyerges vontatóról ledöntötték a cuccot a főtérre. Rosszkor volt, rossz helyen.

Ez sem igaz természetesen, de tessék csak befordulni, mondjuk a fősodorként működő Bogdányi utcába, mindjárt kiderül, hogy annyira azért nem abszurd. Mindjárt az első üzletnél elkezdenek ugyanis szembe jönni a sokat szenvedett magyarság népi tárgykultúrájának legtörzsökösebb alakjai, vagyis a Battonyától Nemesmedvesig bárhol felbukkanó, festett kerámiának tűnő féldomborművű gipsz hűtőmágnesek. A legkurrensebb változat itt, Szentendrén is a lánchidas-parlamentes-Mátyás-templomos hősök terés-nagymagyarországos angyalos, de akad ritkaság is, mint például a deréktól felfelé ábrázolt cigányprímás, aki egy nemzetiszínű szalagból mintázott kottasorból nő ki, rögvest a violinkulcs után. Ugyan e helyen látható még számos grafika és reprint, amelyeknek installálói szintén minden erejükkel igyekeztek jelezni a turistáknak, hogy hol járnak: különös találkozásban lehet részünk Bruce Leevel, a kungfukirállyal, a Karl-Marx-Stadt-i közlekedési lámpákról ismert figurával, vagyis az ampelmännchennel és az elsősorban Párizsban megfigyelhető Eiffel-toronnyal. Ugyanitt vagy eggyel arrébb - egyébként mindegy - látható több, arasznyi kerámia Halloween-tökfej, amelyeken Casper, a rokonszenves kaliforniai gyermekkísértet kapaszkodik a tökökkel éppen megegyező számban, és bemutatkozik egy ágaskodó delfinnipp is, amely miniatűr kerámiabográcsot tart a szájában, dróton. A bogrács alá teamécsest helyeztek, mutatva, hogy a kompozíció egyúttal használati tárgyként is felfogható, hideg téli estéken meg lehet vele melegíteni az orrcseppet.

Szemben orosz művészeti bolt kínálja felhozatalát, tehát megannyi matrjoskát; az üzletben éppen a Hej, cigány... kezdetű műdal szólt - kultúra határok nélkül, remek. Matrjoskát egyébként a magyaros standokon is rengeteget látni, főleg matyóbabák, Hungary feliratú, kicsi műanyag söröskorsókba applikált dugóhúzók, virágmotívumokkal díszített félméteres grafitceruzák, cifra fatojások, tubusos és üveges gulyáskrémek, pirosaranyak, erőspisták és libamájkonzervek, valamint szintén Hungary feliratú, ónémet modorú, óntetejű kupák, PVC-bázisú báli legyezők, féldecis "körte" és "cseresznye" ízű szeszes italok, képeslapra nyomott, többnyelvű hortobágyipalacsinta-receptek, halászbástyás faliórák, Pinocchio-fejben végződő fatollak, esztergált menyecskékbe torkolló fakanalak és plüssállatok között. A legfigyelemreméltóbb darab a Lenin-arcú matrjoskababa volt, a hasán Lakers felirattal, bár mi tagadás, láttunk Clintont és Berlusconit is.

Kaptunk tehát élményt eleget, mire kiértünk a főtérre. És a történtek dacára mégis maradt bennünk valami hiányérzet, valami űrt éreztünk magunkban, de nem tudtuk megfogalmazni, mi lehet a baj. Aztán ránéztünk egy kirakatra, és hirtelen minden kitisztult: kicsit egyszerű rámában ugyan, de ott volt: Jurij Alekszejevics Gagarin.

A hűtőmágnestől a cigányprímásig ível a gagyi diadala