Az MTV Este című magazinjában több olyan riportodat is láttam, amelyre ma is emlékszem. Ilyen volt a felmentett ügyészségi szóvivővel, Varga Gergellyel készült anyagod, vagy a tavaszi népszavazásról és a júliusi vasutassztrájkról szóló beszámolód. Melyek azok a riportjaid, amelyeket ma is szívesen vállalsz?

Nehéz a saját teljesítményemet minősíteni. Az anyukám SMS-ben ezt minden adás után megteszi, ami inkább fontos számomra. Amikor politikailag kényesebb kérdésekkel foglalkozunk, mint a már említett népszavazás vagy a parlamenti választási kampány, vagy ha olyan súlyos vonatkatasztrófa történik, mint nemrég Monorierdőnél, akkor ezek háttere szakmailag is érdekel. És ilyenkor jár jól a néző is, szerintem.

Ott voltál a szerencsétlenség helyszínén?

Nem, mert háttéranyagot gyűjtöttem az MTV páratlanul gazdag archívumában. Az ízig-vérig riporter a háttérkészítésnél jobban megismeri a témát, mélyebbre tud nyúlni. A vonatbalesetnél az első sokk után, kutakodás közben derült ki számomra, hogy Monorierdőnél a jelzőberendezés már egyszer elromlott és abból is szörnyű sérüléses baleset lett.

Amikor hátteret csinálsz, az talán nem olyan látványos, ám annál munkaigényesebb feladat.

Ha valaki nem szeret dolgozni, más szakmát válasszon. Amikor ellepnek a kazetták, nem is veszed észre, hogy telik az idő. Néha elragad a hév, mennyi minden történt. Az állandó pörgés miatt a visszatekintés vagy az újrafelfedezés öröm, és előre tudod, hogy a nézők is szeretni fogják: újranézhetik majd az összeállításban, mi is történt egykoron velük vagy felmenőikkel.

Amikor megbeszéltük az interjút, azt mondtad, hogy az olajválság kirobbanásával vagy egyidős, vagyis harmincöt éves vagy.

Nincs meg az a nap, amikor ez történt...

Ha már a dátumoknál tartunk, mikor kerültél az MTV-hez?

Éppen három évvel ezelőtt hívtak át az Estéhez, de a Híradóra is szólt a szerződés. Fél év múlva A szólás szabadsága is megkeresett, és másfél évig "áthallgattam". De 2005-ben még kereskedelmi tévések nem jöttek nagyon át a közszolgálatiba. Ritka voltam, mint a fehér holló.

Furcsán néztek rád?

Sokan kérdezték, miért jöttem el. Ki az az őrült, aki a 2006-os választások előtt fél évvel otthagy egy népszerű kereskedelmi csatornát!? A kérdések hátterében az áll, hogy sokan azt hiszik, a köztelevízió az aktuális politikai erőviszonyok foglya. Szerintem, ha az ember tisztességes, sehol nincs félnivalója. Azért váltottam, mert azzal hívtak fel: kell egy riporter, aki tudja, hol a Parlamentben a kilincs. Kihagyhatatlannak tűnt, hogy átigazoljak a Szabadság téri székházba.

Melyik kereskedelmi tévénél voltál?

Az RTL Klubnál, hat éven át. Amikor 1997-ben az induló adásra készült a csatorna, a Híradóhoz hívtak az első csapatba, de ezt udvariasan elhárítottam, mondván, hogy előbb nagyon szeretném befejezni az egyetemet.

Mit tanultál?

Az ELTE Jogi Karára jártam, a győri kihelyezett tagozatra, ahol a legjobb óradíjért a legnevesebb előadók tanítottak. Azt gondoltam, lendületből akkor is be kell fejeznem az egyetemet, ha nagyon szeretném kipróbálni a televíziózást. Mondtam hát az akkori főszerkesztőnek: ha a felkérés még 2000-ben is aktuális lesz, amikor végzek, szívesen jövök. Tulajdonképp ma sem tudom, miért gondolták, hogy egy újságíróra híradós anyagok elkészítését is rá lehet bízni.

Az ELTE után végül csak az RTL Klubhoz kerültél.

Méghozzá az Országház című műsort készítő kiváló csapatba.

Amely szintén Pulitzer-emlékdíjas lett 2001-ben.

Igen, de az igazsághoz tartozik, hogy én egy, már Pulitzer-díjas Estéhez szerződtem át... Viszont, ha már ezt említed, szerintem a sors kegyes. Ha nem a már megszerzett tudásra építettem, hanem teljesen új fába vágtam a fejszémet, másfél éven belül a szerkesztőség megkapta a Pulitzer-díjat. 1992-ben kezdtem a Magyar Narancsnál, 1994-ben díjazott lett. A hetilap belső munkatársa voltam politikai- és sajtótörténeti szempontból egy kegyelmi állapotban. Később, az egyetem alatt külsőztem, az utolsó cikkemet 2003-ban adtam le nekik.

Ismerted még Vig Mónikát, a Narancs első főszerkesztőjét.

Sajnos nem, mert két héttel az után érkeztem, hogy Mónika tragikus körülmények között elhunyt. A Narancsnál mindent tudtak a szakmáról, mai napig abból élek, ami ott ragadt rám. Persze ezt későbbi és jelenlegi főnökeim előtt jól leplezem. Szóval, rangos csapat tagjának lenni jó, de mindenekelőtt szerencse.

Jogász nem akartál lenni?

Ügyvédi végzettségem van. Az egyetem után három és fél évig voltam ügyvédjelölt, még amikor az RTL-nél dolgoztam. Minden évben letettem egy szakvizsgát, és tavaly elfogytak. Nem esküdtem fel, nem jelentkezhettem be az ügyvédi kamarába, mert ez a tévézéssel törvényileg összeférhetetlen. Ha megint váltani kéne, tudnék mihez kezdeni. Ám az ember a hobbiját nem szívesen hagyja ott a szakmája miatt. A szakmát viszont szívesen félreteszi a hobbija kedvéért. Persze, mindkét területen van még tanulni valóm.

A szüleid is jogi pályán mozognak?

A családomban van jogász, de ilyen alapon lehettem volna tanár, közgazdász, orvos vagy mérnök. Ez utóbbi kettő viszont készség híján nem ment volna... Sok helyen él a család, szerte a világban. A húgom például Indiába ment férjhez, az unokatestvérem Brüsszelben lakik. Nagyon szeretek utazni.

Melyik gimnáziumban érettségiztél, hiszen ez is meghatározó lehet egy fiatal karrierjében.

A budapesti József Attilában. 1987-ben kezdtem, idősebb Palotás János volt az igazgató. A polgári szellemiségre példa, hogy az osztályfőnök 1989. október 23-án délelőtt azt mondta: óra helyett, ha tehetjük, menjünk ki a Kossuth térre. Merthogy olyan esemény tanúi lehetünk, amelyre egész életünkben emlékezni fogunk. És valóban igaza lett Lukácsi Hubának: ekkor kiáltották ki a harmadik köztársaságot. A színjátszó kört újraélesztő osztályfőnök keresztény-konzervatív szemlélete, a nyugati cserekapcsolatokat és az erdélyi, kárpátaljai utakat is támogató vezetés reformpártisága jellemezte a szabadelvű gimnázium nyitottságát.

Mondhatjuk, hogy te a Török Ferenc filmrendező féle Moszkva tér-generáció tagja vagy?

Nemcsak mondhatjuk, hanem ténylegesen az is vagyok. 1992-ben érettségiztem, fél évet ugyanis egy párizsi gimnáziumba jártam. Szüleim barátainál laktam, két korombeli gyerekkel egy fedél alatt. Ők a francia családom. A nagymamám a világháború alatt és előtt tizenhat éven át a francia ellenállásban dolgozott. Innen datálódik a "francia kapcsolat", ami ma már harmadgenerációs, és nyelvileg színfrancia.

Mit csinálsz, amikor nem tévézel?

Ha labdát láthatok, megyek. Teremfoci, kis- és nagypálya. Megyei másodosztályban focizom az Istenhegy FC igazolt játékosként. Feljutottunk tavaly a Budapest 1-be, de a csapat nem vállalta a heti két edzést. A család előbbre való már, a rutin megszerzésével megelégedtünk a hétvégi bajnokival.

Távlati terveid, saját műsor esetleg?

Úgy fogom fel a tévézést, hogy a néző nekem naponta ad megbízást arra, hogy gondosan válogassak a tények közül. Én tényleg szerződésszegésnek tekinteném, ha az "egyetlen igazságot" kellene kiderítenem. Csak az álláspontok sokszínűségét lehet megmutatni, s ha ez jól sikerül, holnap sem nyúl a távkapcsolójához az Este közben. A magam részéről így tartom be a nézővel kötött szerződést. És ennél tovább nem mernék gondolkodni.

Somos András