Spurlock dokumentumfilmje a Michael Moore-féle receptet viszi tovább: saját magát helyezi filmje és az univerzum középpontjába, így minden csak rajta keresztül és az ő kommentárjaival juthat el hozzánk. Egyszerre próbál egeret fogni kint és bent, szubjektíven törekszik az objektivitás látszatára, miközben alaposan rácsodálkozik az általa felvetett probléma közhelyes sokrétűségére. Kikerekedett szemmel hallgatja, hogy az amerikai "világrendőrt" mennyi gyűlölet veszi körül az arab világban, hogy ennek ellenére mégis a mérsékeltek alkotják a többséget, miközben a szélsőségesek hangja erősebb, és igen, a szegénység és a kilátástalanság a terrorizmus melegágya. Az amerikai gyorséttermek mellékhatásait tesztelő, valódi humort felvonultató filmje után (Super Size Me) az Oszama-etűd csupa kínlódás. Pedig megpróbál itt is némi iróniát becsempészni (baseballkártyák mintájára mutatja be a legfontosabb terroristákat, beveti a számítógépes játékok animációját), ám mindez csak arra jó, hogy ténfergését, járatlanságát elleplezze. Filmjét főként azok kedvelhetik, akik - akárcsak ő - most próbálják először megérteni az Oszama bin Laden alakjában kicsúcsosodó amerikai-arab konfliktust. Miközben az érzelmek húrjait is pengeti (képek a szülésre készülődő feleségéről), végül alig jut tovább a kereskedelmi adók riportnak álcázott, unalomig használt akkordjain. Csak mindezt másfél órában, túlbeszélve, túlgesztikulálva. A naivitás művészete ez, vagy a középszer biztonsága egy-egy megkapó pillanattal fűszerezve.

Egészen más utat jár be a Mázli. Az Üvegtigris bevált modorát szórja meg némi kusturicás dallamokkal, és egy egészen kiváló alapötlet - egy kilátástalan falu kilátástalan lakói megfúrják a szomszédos osztrák finomító gázolajvezetékét - segítségével igazi hazai keserédest tálal fel. A húsba vágóan remek humort, a jól eltalált színészi játékot (ez leginkább a főszerepet alakító Lukáts Andornak köszönhető) csak helyenként siklatja ki az átgondolatlan dramaturgia. Mivel elfelejtették megírni, így egyszerre töltelék és dísz a szerelmi a szál, a kommandósok megjelenése majdhogynem akcióparódiává silányítja az addig jól kézben tartott iróniát, mosollyal átitatott társadalomkritikát, ám végül minden visszatér kivájt medrébe. Keményffy pontosan tudja, hogy mit akar elmesélni, s azt kisebb-nagyobb döccenőkkel, jó ritmusban, eltalált és ügyesen kitartott alaphanggal, sok-sok empátiával el is mondja. Filmje nem fog akkorát szólni, mint az Üvegtigris, ám a mostanság gombamód szaporodó vicces életképeknél (Hasutasok, Megy a gőzös) zongorázhatóan hatásosabb. És ami a bemutatkozásnál nagyon is jól jöhet: megjegyezhető.

Hol az ördögben van Oszama bin Laden?, Mázli. Forgalmazza a Budapest Film és a Hungaricom

Lukáts Andor a Mázli főszerepében