Létezik-e, s ha igen, milyen a "női" és a "férfi" szempontú irodalom? Csupa idézőjellel. Ám a kérdésfelvetésen, a férfi-nő kapcsolat boncolgatásán, az egymásrautaltság és a szerelem ki- és megbeszélésén túl a (B)irodalom átrendeződése is terítékre kerül - az ezzel járó összetűzésekkel és kiengesztelődésekkel. És szóba kerülnek a hét végén megtartott fesztivál egymást váltó kerekasztal-beszélgetésein és felolvasásain a fecsegő csecsebecsék, a selyempina és aranyvessző kérdésköre is, vagyis hogy tud-nak-e beszélni a nemi szervek.

Az érdeklődő belekóstolhat a szerelmes versek estjébe, megnézheti és meghallgathatja az Éjszakai Állatkert, a Szomjas Oázis csupa-csupa női lakóit/ szerzőit, illetve az Ismeretlen katona című antológia emlékezőit. Beszélgetnek írófeleségekről, Ica-víziókról és arról, hogy vajon van-e szerzőnek, irodalomnak nőtudata. Felsorakoznak a barikád két oldalán, hogy lejátsszák a retikülvitát, megbeszéljék, hogy vajon közeledtek-árnyalódtak-e a nemrégen föllobbant polémia (egyetemes az irodalom, vagy igenis felosztható a nemi identitás mentén) érvei, álláspontjai. És, persze szó lesz a szerepek átjárhatóságáról is, a férfi szopránról és a női tenorról, vagyis arról a kivételes pillanatról, amikor gúnyát cserélnek az oly sokra tartott nemi szerepek.