Kétharmad Queen
Kaptunk egy újabb Queen-lemezt, és mégsem. Kaptunk, hiszen a The Cosmos Rocks című új korong a Mercury helyén Paul Rodgersszel kiegészült Brian May és Roger Taylor közös munkája. Kaptunk, hiszen a lemez, hasonlóan több korábbihoz, kísérletezik, játszik a stílusokkal. Kaptunk, hiszen a zene most is valódi és igényes, a Voodoo gitárszólója már-már a korábbi rockhimnuszokat idézi. De csak már-már. Ezért érzem úgy, hogy mégsem kaptunk egy újabb Queen-lemezt. Mert egyetlen olyan dalt sem találtam, amelyik biztosan követné a sorban a We Are The Championst és a többit.
Ha azonban ettől eltekintünk, a The Cosmos Rocks jó kis lemez, hangulatok, ízek keverednek rajta. Meg persze üzenetek. A C-lebrity például zseniális: a teljesítmény nélküli médiasztárokat finoman, de határozottan szedik benne ízekre. A Warboys egyértelmű politikai állásfoglalás a háború ellen, a We Believe viszont békedal.
A lemez végére "könnyedebb" témákat hagytak: két lassú, szomorú szerelmes nóta után egy igazi bluesos beütésű rock and rollal zárnak, mégiscsak optimistán. Ezt a hozzáállást javaslom én is a lemezhez: jó zene ez, csak ne hiányoljuk róla Mercuryt.
Queen + Paul Rodgers: The Cosmos Rocks (EMI)
