A tankról lemondtunk
- A Szerencsés ember című, igencsak drámai hangvételű kisjátékfilmje után meglepő fordulat a Mázli. Ez egy szórakoztató mozi.
- Mindig a történet hangulata fog meg, és az ahhoz való eszközöket keresem: ez diktálja a stílust. Csupán egy kis- meg egy nagyjátékfilmet rendeztem, korai, hogy kívülről megszabott, formai vagy akár műfaji szabályokat kövessek. Inkább arra a momentumra építkezem, amely megfog. Erre próbálom felépíteni az adott művet.
- Engem is megfogott valami. A film azt veti a szemünkre, hogy a "magyarok mindent ingyen akarnak".
- Igen, pontosan. A Mázli nem komédia, hanem szatíra. Megmutatja az élet drámai és komikus oldalát is. Olyan, mint egy magyar népmese, bizonyos elemei elnagyoltak, de egészében nagyon is jellemző.
- Mit gondol, a nézőkben tudatosulni fog, hogy ez tulajdonképpen egy kritika?
- Bízom benne. A célom egy szórakoztató film volt, és az, hogy a néző egy görbe tükörben lássa magát. Illetve nem is annyira görbében.
- Ezek után stílusos lenne, ha a filmet mindenki lelopná az internetről...
- Jelezném, hogy a Mázlinak egyben producere is vagyok, és a Magyar Mozgókép Közalapítványtól visszatérítendő támogatást is kaptunk, ezért érdekem, hogy minél többen moziban nézzék meg és a DVD-t is a boltban vegyék meg. Ez már csak azért is jó lenne, mert ha születne néhány olyan magyar film, amely képes a pénzt visszahozni, az a pénzosztók szemléletén is drasztikusan változtatna. Fontos hangsúlyozni, hogy ebben az esetben nem rendezőként érzem a felelősséget, hanem mint a filmet gyártó cég egyik tulajdonosa. Manapság a film már nem puszta eszme, mint a hetvenes években, hanem egy gazdasági egység, ráadásul nagyon drága műfaj. A Mázli ugyan relatíve kevés pénzből készült, de ez még így is nagyságrendekkel több, mint amennyi például egy könyv kiadásához kell.
- Rendező, operatőr, producer: nem kényelmetlen egy fenékkel ennyi lovat megülni?
- Kényszerből teszem. De valami mindig háttérbe szorul, a Mázli esetében az operatőrségről mondtam le. Az előkészítés hosszú folyamat, akkor ráértem producerkedni, de a forgatás kezdetétől már csak a rendezésre koncentráltam.
- Nem skizofrén egy kicsit ez az állapot? Például amikor helikopteres jelenetet forgatott, nem aggódott a producer énje, hogy drága lesz?
- De, teljesen skizofrén. Számos dologról le kellett mondanom, ami a forgatókönyvben benne volt. A falu például eredetileg egy tankkal védte volna magát, amelyet még az oroszoktól vettek pálinkáért.
- Pedig ez is visszaköszön a közelmúlt eseményeiből.
- Higgye el, már két éve kész volt a forgatókönyv, amikor 2006. október 23-án néhány tüntető elkötötte azt a bizonyos tankot.
- És időközben felment a tankok árfolyama?
- Nem, az aszfalt árfolyama ment fel. Mivel a lánctalpak szétdúlták volna a falu főutcáját, ahol forgattunk, lemondtunk róla, mert az újrabetonozás nem fért bele a költségvetésünkbe.
- Meg is fogalmaztuk a "magyar filmbetegséget". Minek kellene történnie ahhoz, hogy nemzetközi szinten versenyképes szórakoztató filmek készüljenek?
- A versenyt nem tudjuk fölvenni az amerikai, a német és a francia filmekkel. El sem szabad kezdeni. Ha például egyik nap eszembe jutna, hogy akciófilmet készítsek, a produceri énem azonnal leállítana, mert egy ilyen mű költségvetése legalább akkora lenne, mint a Szabadság, szerelemé. "A nemzeti emlékezés filmje" érdekében nagyon sok nem hivatalos forrás nyílt meg. Egy kereskedelmi célzatú mű elkészítése viszont sosem lesz "ügy". Maradnak az emberi történetek. Nem véletlen, hogy Magyarország egyedül a művészfilmes mezőnyben versenyképes, mert ezek a produkciók a világon mindenhol kis pénzből készülnek.
- Akkor miért nem ilyet rendezett?
- Mert kifejezetten "tipikus magyar" filmben gondolkodtam. Másrészt szerettem volna közelebb hozni a közönséget és a művészetet, betemetni a szakadékot, amely az utóbbi évtizedben kialakult. Korábban a nagy rendezők filmjei közérthetőek voltak, Bergman például emberi nyelven beszélt. A Mázli és mondjuk A nyomozó vagy a Kalandorok ebből a szempontból kísérlet, köztes film.
- Még egy apróság: megkeresték az OMV-t, hogy támogassa a filmet?
- Igen, de nem jutottunk el a döntéshozókig.
