"Legál fal", a nagyok játéka
A falakra gyakran már a függőleges sík "felsöprését" követő éjszaka során visszalopakodnak a törvényes módon kialakított városkép tolvajai.
A helyzetet jócskán bonyolítja, hogy a firkászmozgalomnak létezik egy roppant igényes, komoly értékeket felmutatni képes aspektusa is, melynek köszönhetően a graffiti helyet követel - és egyre inkább helyet is kap - a modern művészetek között. A graffititől amúgy roppant erősen sújtott BKV az úgynevezett legál falak (vagyis olyan felületek, amelyekre a graffitisek büntetlenül alkothatnak) létrehozásával ezt az oldalt igyekszik erősíteni - pontosabban legális keretek közé szorítani, és kizárólagossá tenni. Eddig két ilyen fal átadásáig jutottak.
Az egyik BKV-s legál fal az Etele téren, a másik a Köztársaság téren található, illetve a Filatori-gátnál létezik még egy harmadik - nem BKV-s - felület is. Külföldön, főként persze az Egyesült Államokban nagy hagyománya van a törvényesen összegraffitizhető felületek létrehozásának; 2008-ban egyedül Washington DC-ben százezer dollárt költöttek ilyen projektekre.
De vajon miféle minőségváltozást érezhet az, aki a nyolcadik kerület közönséges képi szemetelései után egy gyakran gondozott, nívós legál falra néz? "A legál fal nem a kezdők gyakorlóhelye" - mondja a taker.hu nevű graffitiportál szerkesztője. - "Csak jobb rajzzal illik lefedni az addig ott lévőt, így a gyengébb művek értelemszerűen csak nagyon rövid ideig maradhatnak." Márpedig Taker szerint létezik Magyarországon világszínvonalú legális graffiti: "a CFS és a DZ csoportot mindenképpen ki kell emelni, de jóformán minden, régebb óta - 8-10 éve - alkotó művészről elmondható, hogy nagyon magas színvonalat képvisel. Az ő műveiket nemcsak az utcán, de legális kiállításokon is rendszeresen meg lehet tekinteni."
A legál falakon lévő művek valóban hasonlíthatatlanul minőségibb alkotásoknak adnak otthont, mint az állandó menekülés közepette, törvénytelenül falra vetett egyszerű tagek (graffitis szignók, jelaláírások) és egyéb, többnyire értékelhetetlen minőségben készült rajzos alkotások.
Szintén a BKV-nak köszönhető a négyes metró Rákóczi téri munkaterülete körül felállított szép graffitikiállítás, melynek anyaga a legnagyobb legális graffiti-világverseny, a Write 4 Gold legutóbbi - nem mellesleg: budapesti - állomásán készült nyertes alkotásokat tartalmazza. A Summer Time (vagyis a nyár) közös tematikáját követő művek, amellett, hogy önmagukban is impozánsak, decemberig - vagyis a kiállítás végéig - a nem túl vonzó munkaterületet is kreatívabb módon takarják el a szemek elől, mint az egyhangú fapalánkok.
A Szeretem Budapestet mozgalom és a Budapest Városarculati Tanácsnoki Irodája kezdeményezésében indult Le a falfirkákkal! nevű nagyszabású graffitimentesítés sem hagyta figyelmen kívül a fentieket. A szeptembertől decemberig tartó akciósorozat, amely egy roppant frekventált terület, a pesti és budai körút és környéke teljes firkátlanítását tűzte ki céljául, éppen az Etele téren, pontosabban az ottani legál fal felavatásával vette kezdetét.
Manapság tehát már alig képzelhető el felvilágosult graffitiellenes megmozdulás a tevékenység művelői közti finom különbségtétel igénye nélkül. Taker szerint ráadásul "a külföldi példák azt mutatják, hogy a megfelelő mennyiségű legál fal, valamint a nem legális felületek azonnali megtisztítása hozzájárulhat az illegális graffiti visszaszorulásához."
Reménykedjünk.
