A gerilla filmklub
A Láthatatlan filmek klubjában Sőrés Zsolt, a filmklub vezetője ezeket a művészfilm furcsa kánonjából is kiesett alkotásokat mutatja be.
- Jó lenne az ilyen filmeknek is egy külön mozi, olyan például, amelyik Párizsban működik, és ahol akár egyetlen nézőnek is levetítik őket. Fontosak ezek az alkotások: másfajta audiovizuális kultúrát közvetítenek, alternatívát adnak a mai médiajelenségek mellé, így segítenek megőrizni szellemi egészségünket.
A Láthatatlan filmek klubja 2002-ben a Novus Művészeti Iskola diákjainak, de nyitott filmklubként indult, majd önállósodott.
- Egyfajta gerilla filmklub ez - mondja Sőrés - először a MERZ Házban, majd a MU Színházban, később a Tűzraktérben, ma pedig a Ludwig Múzeumban működik.
A klub mindig más téma köré csoportosítja a filmeket. A mostani, január 9-ig tartó sorozat a lex pessimi köré épül.
- A leibnizi filozófia azt mondja, hogy ez a világ a lehető világok legjobbika. Ezek a filmek azt mutatják be, lehet, hogy inkább a legrosszabbhoz van szerencsénk - magyarázza a filmklub vezetője. - Sokszor allegorikusak, sőt még didaktikusak is. Sokan idegenkednek ettől, pedig pont ez az izgalmas: a tapasztalás e fajtáját másként nem is lehetne mozgatni.
A filmek ezúttal még keletkezési helyük tekintetében is eltérnek a megszokottól: a Fülöp-szigetektől az orosz Távol-Keletig válogatott Sőrés. Vetítették már Jacopetti-
Prosperi rendezőpáros örök pesszimista mozgókép-felkiáltójelét, a Candide világát, de megnézhetünk még olyan, itthon jóformán "láthatatlan", de legalábbis nehezen beszerezhető alkotásokat, mint az Antonioni által magasztalt A Föld kora Glauber Rochatól, a filippínó új hullám kiemelkedő alkotása, Elwood Perez Kukkolás című munkája, vagy a szocializmusban csaknem teljesen megsemmisített lengyel sci-fi, Andrzej Zulawski A fehér bolygója.
Ezeknek az underground szférába szorított alkotásoknak nem az a céljuk, hogy mi jól érezzük magunkat: egyfaj-ta nézőpontváltás szükséges hozzájuk. A film ugyanis általában történeteivel vezet, néha megvezet bennünket. A Láthatatlan Filmek Klubjában vetített alkotások azonban úgy állnak elénk, mintha nekünk is közünk lenne a látottakhoz: a kérdéseket szegeznek nekünk, víziókba vonnak be, a társadalmi, vagy erkölcsi struktúra alapjainak hézagait tárják fel előttünk.
