A rajongók villámgyorsan kapcsoltak, a jövő tavaszi hét németországi koncertre írd és mondd tizenkét perc leforgása alatt elkapkodták a jegyeket.

Megújulást persze felesleges várni az AC/DC-től, de a hívek nem is igénylik ezt. Míg a bírálók legyintve azt mondják, ezek ugyanazt nyomják harmincöt éve, a rajongóseregek pont a kiszámítható változatlanságot értékelik. Nekik egyszerű, viszont sodró és fülbemászó riffek kellenek. Amit a Rock 'n' Roll Trainnel rögtön megkapnak. Johnsonnak meg sem kell rezegtetnie jellegzetes torokhangját, a nyitószám első taktusaiból már tudni lehet, kinek a vonata fut be.

A sorrendben tizenötödik stúdióalbumon a Back in Blackhez, a Hell's Bellshez, a Highway to Hellhez, a Thunderstruckhoz vagy a T.N.T.-hez hasonlatos "klasszikust" elsőre nehéz találni. Az átlagéletkorában az erősen a hatvan felé közelítő rockbanda azonban játszik balladát (Rock 'n' Roll Dream), bluest (Stormy May Day) vagy a tőlük tényleg szokatlan, west-coastos hangzású számot (Anything Goes).

A "kiruccanások" ellenére az alapkoncepció változatlan. - Divatok, stílusok jönnek-mennek, mi azt játsszuk, amit tudunk és szeretünk - szokta mondogatni a Cliff Williams basszusgitárost, valamint Phil Rudd dobost felvonultató együttes "agyának" tekintett Malcolm Young ritmusgitáros. Öccse, Angus Young szólógitáros változatlanul a védjegyévé vált rövidnadrágos iskolás uniformist hordja. Az apró termetű gitárhős 53 évesen is ugyanolyan energiabomba, mint amikor 1973-ban, Sydney-ben az első klubkoncerteken "ebadta kölyökként" elkezdett fel-alá száguldozni a színpadon.

Bizonyítaniuk - 200 millió eladott album után - már régóta nem kell. Megengedhetik, hogy az üzletben is nyakasak legyenek. Repertoárjukat nem engedik ki a kezükből. A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitungban háromnegyed kolumnán méltatott AC/DC elzárkózik attól, hogy például az iTunes-on értékesítsen egyes számokat. A kőkemény tárgyalópartner hírében álló Young fivérek - az egész albumos megjelenés mellett - ragaszkodnak függetlenségükhöz is: amikor a 2000-ben megjelent Stiff Upper Lip után lemezcéget váltottak, hosszú időn át "gyúrták egymást" a Sony-BMG ügyvédeivel. Youngék amíg élnek, hallani sem akarnak bármiféle "Best of AC/DC"-ről. Szemezgetni-válogatni belőlük legfeljebb a haláluk után lehet.

Budapesten is elkeltek a jegyek

Magyarországon is rekordot döntött az AC/DC, már ami a jegyeladást illeti: egyetlen nap alatt elkelt az összes jegy az ausztrál együttes 2009. március 23-i koncertjére, pedig a Papp László Budapest Sportarénát erre a koncertre tizenötezer férőhelyesre bővítik.

Az együttes honlapján néhány napja jelentek meg az európai turné állomásai, amelyeken legújabb, nyolc év után a napokban megjelenő lemezüket, a Black Ice-t mutatják be. Budapesten a jegyeket október 15-én kezdték árulni, és az első órában több mint kétezret adtak el, pedig egy vásárló csupán két jegyet vehetett. (Érdekesség, hogy a zenekar kérésére a koncerten azok állhatnak majd a küzdőtér legelső soraiban, akik a leghamarabb vették meg a jegyeket, és nem azok, akik a legkorábban állnak be a sorba kapunyitás előtt.)

Az érdeklődés érthető, hiszen az 1973-ban alakult, legendás együttes mostanáig mindössze egyszer játszott Magyarországon: 1991-ben, a Monsters of Rock fesztiválon lépett fel, ám akkor nem egyedül, hanem a Mötley Crüe, a Metallica és a Queensryche társaságában.

A szervezőktől azt a tájékoztatást kaptuk, mindent elkövetnek azért, hogy egy másik időpontban is elhívják az együttest Budapestre, egyelőre azonban semmit nem tudnak ígérni. (S. M.)

AC/DC: a németországi koncertekre tizenkét perc alatt kapkodták el a jegyeket!