A szuperbíró
Kiadatási kérelme ugyan nem járt eredménynyel, London (a kétoldalú viszonyt szem előtt tartva) végül visszaengedte Augusto Pinochetet Chilébe, de a lavina elindult. Ettől kezdve egyetlen latin-amerikai exdiktátor sem aludhatott nyugodtan: Garzón nemzetközi szintre emelte a korábban "belügynek" tartott jogtiprásokat. Azóta is a határok nélküli igazságszolgáltatás és a Nemzetközi Büntetőbíróság egyik fő szószólója.
A siker persze relatív. Bírósági ítéletek csak ritkán születtek, s ha igen, az elkövetők nemigen vonulnak börtönbe, de az áldozatok hozzátartozói mégis hálásak a spanyol bírónak. Igaz, vannak olyanok is, akik felróják neki: egykori "gyarmattartóként" avatkozik be a latin-amerikaiak belügyeibe. De munkája eredményeképp kevesebb a titok, az elhallgatás, feltárulnak a múlt elhallgatott fejezetei.
- Garzón valóban sztár, még ha ebben a szakmában ez kicsit furcsán hangzik is - mondja Javier Alvarez, a vizsgálóbírót régóta ismerő spanyol újságíró. - Ambiciózus, de jó értelemben, rengeteget dolgozik, és még társasági emberként is elbűvölő. Egy pohár bor mellett képes saját magán is élcelődni, szóval nem hinném, hogy el lenne szállva magától. Jelentőségét egyébként az is jelzi, hogy a neve még a Nobel-békedíjra jelöltek között is felmerült.
A vizsgálóbíró most ismét hazájában gerjeszt indulatokat: emberiség elleni bűnök miatt indítana eljárást a Falange és a Franco-rendszer vezetői ellen, az 1936-
1939-es spanyol polgárháború és a Franco-korszak több százezer áldozatának kihantolását, újratemetését szorgalmazza. Míg a szocialista kormány mindezt meghagyta volna az érintett családoknak, Garzón nem volt rest belekotnyeleskedni az ügybe: ez nem a civil szféra, hanem az állam feladata, ideje végre összeírni az eltűnteket és az áldozatokat - érvel. Eddig 130 ezernél tartanak. Joggal kérdezhetnénk, vajon hol van már az a régi Garzón, aki eredetileg (még a Franco-korszak végén) papnak készült, és a megbékélést, a holtak békében nyugvását képviselte volna? De ugyanilyen joggal kérdezhetnénk, hogy hol van a kőműves, pincér, benzinkutas Baltasar Garzón? Kipróbált pár dolgot, mielőtt elvégezte a sevillai jogi egyetemet.
Húszéves szakmai múlttal ma ő Spanyolország sztárbírója, aki mintha külön élvezné a média figyelmét. Barátai szerint rettenthetetlen és a végletekig tisztességes, akit valóban az igazság kiderítése érdekel. Ellenfelei ezzel szemben hiúnak, törtetőnek tartják, akit csak saját ambíciói és az újságok szalagcímei vezérelnek. Nem ismer lehetetlent: ő az a vizsgálóbíró, aki be akarta idézni Henry Kissinger amerikai exkülügyminisztert, hogy mondaná el: mit tudott a latin-amerikai baloldaliakat levadászó Condor Tervről és Pinochet puccsáról. Aki még George W. Busht is bíróság elé állítaná az iraki háború miatt. És akinek akciói részben hozzájárultak - végre egy valódi siker! - Felipe González spanyol miniszterelnök megbuktatásához.
Furcsa történet az övék: 1993-1994-ben Garzón parlamenti képviselőként erősítette a szocialista pártot, majd államtitkár lett a belügyminisztériumban, de mivel nem kapott szabad kezet (vagy más források szerint: az áhított miniszteri posztot), inkább lemondott, és egykori párttársai korrupciós ügyeit kezdte vizsgálni. A legnagyobbat az úgynevezett GAL-ügy szólt: a nyolcvanas években, a González-kormány alatt állami forrásból nemzetközi zsoldosokat pénzeltek, hogy a "jogállami kereteken kívül" vadásszák le a baszk ETA tagjait. Az akciók mérlege 28 halott és 17 sebesült, köztük ártatlanok is. A Garzón által felgöngyölített GAL-ügy végül a belügyminiszter letartóztatásával és a González-kormány válságával végződött. De mielőtt bárki azt gondolná, hogy Garzón az ETA vagy a baszk ügy titkos támogatója lenne, kénytelenek vagyunk kiábrándítani: karrierjének egyik legfőbb mozgatórugója az ETA felszámolása. Csak éppen jogi eszközökkel. "A spanyol társadalom megérdemelné, hogy ne kelljen végre fenyegetettségben élnie" - mondta egy interjúban. Személyes motivációk is vezérlik: közvetlen munkatársnőjét, Carmen Taglét 1989-ben a nyílt utcán lőtte agyon egy baszk terrorista. Garzón írta a gyászbeszédét. Ma már ő is előkelő helyen áll az ETA és a nemzetközi terroristák halállistáján, és kénytelen volt hozzászokni a testőrök állandó jelenlétéhez.
Véletlen-e, hogy mindig őt találják meg a nagy nemzetközi ügyek, vagy éppen ezekre specializálja magát? - A legfelső bíróságon Garzón mellett öt vizsgálóbíró dolgozik még, a Franco-korszak áldozatainak ügyét például véletlenül szignálták ki neki. De ez kicsit olyan, mint a tyúk és a tojás esete: egyszerűen nagyon jónak számít a szakmában. Nyilvánvalóan szereti a nemzetközi ügyeket: karrierje kezdetén a kábítószercsempész bandák ellen harcolt, de vezetett maffiaellenes vizsgálatokat, és göngyölített fel nagyszabású korrupciós ügyeket. Még Silvio Berlusconi ellen is eljárást indított - meséli Javier Alvarez. De nem ezektől lett világhírű: nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Oszama bin Laden ellen is. A Voltairenet internetes portálnak adott interjújában egyenesen azt állítja, hogy 1996 óta vannak adatai Bin Ladenről, de Washington nem vette komolyan a fenyegetéseket.
Az már szinte természetes, hogy amikor 2004 márciusában az iszlám terroristák Madridban is merényletet hajtottak végre, ő állt a nyomozás élére. Soha nem fárad bele? - Garzón olykor napi 18-20 órát dolgozik, beéri négy óra alvással. A munka mellett így van ideje a feleségére és három gyerekére, sőt még a latin-amerikai humanitárius tevékenységre is. Politikai ambícióit régen feladta. A félelmet nem, az óvatosságot viszont megszokta. "Nem engedem, hogy térdre kényszerítsenek. A munkámat egyfajta társadalmi szolgálatként értelmezem" - szokta mondani. Ha mégis akad némi szabadideje, akkor könyveket ír: "A félelem nélküli világot" például három gyermekének ajánlotta. Aurora és Baltasar ma már felnőttek, Maríát, a legkisebbet Kolumbiából fogadta örökbe a huszonhét éve együtt élő házaspár. Bizonyítandó, hogy az élet nem csak erőszakról és igazságtalanságokról szól.
