Hatsornyi izgatott tarkót látni a Vígszínház első VIP-traktusában. Minden bizonnyal ezekből a nagybetűs gyűjtőkkel, tőkeerős brókerekkel, titokzatos múzeumigazgatókkal teli sorokból érkezik majd az ajánlat Bortnyik Sándor Lámpagyújtó című 1921-ben készült képére.

- Negyvenhatos tétel: Bortnyik Sándor, Lámpagyújtó - kiáltja ki a várva várt címet a licitet vezető zseniális porondmester, Winkler Nóra. A zsúfolásig telt teremben lelassítanak a pezsgőt felszolgáló pincérek, lesütik szemüket a selyemszalagos ruhában szaladgáló hoszteszek, a tárcsát már csak a legelszántabbak szorongatják. A színpad közepén álló Kieselbach Tamás pedig rezzenéstelen arccal cövekel.

A művészet és a hazai árverések történetének átírása
a tét.

Morajlás.

Hirtelen távoli múlttá válik az előző pár tucat festmény története. A bemelegítésképp 1,6 millióért "leütött" Scheiber, a 22 millióért elkelt Aba-Novák vagy a 8,5 millióért vitt Czóbel. Mivel az árverés megnyitásakor felsorolt négy védett, tehát az országból nem kivihető kép - Szőnyi, Győri Elek, Ámos Imre és Szinyei Merse Pál - között nem szerepelt a Bortnyik, komoly derbi ígérkezik.

Tízmilliónként kapaszkodnak fel az árak. A negyvenhatos szám egyszer már szerencsét hozott Kieselbachnak, villan át az agyamon. Két évvel ezelőtt erről a helyről dobbantott Csontváry Kosztka Tivadar Szerelmes pár találkozása című képe, amely 85 millió forintról indult, és végül 276 milliót fizetett érte jutalékkal együtt az elszánt gyűjtő.

- Százhetvenmillió először, százhetvenmillió másodszor. Hölgyeim és uraim, százhetvenmillió harmadszor - hangzik el a végítélet, és a jobbról érkező ajánlat tulajdonosa elégedetten engedi le a tárcsát.

Senki többet.

A gazdasági válság tehát nem tette vakmerővé a képzőművészetbe pénzt mentő befektetőket.

A 140 centiszer 90 centis, temperával festett képet már viszi is a henteslegénynek öltözött képhordó legény.

A következő kép: Kádár
Béla, Kávéház.

A jutalékkal együtt 204 milliót adtak a Lámpagyújtóért