Minden tekintetben roncsolt film a Végzet. A rendező videóra forgatta, majd áttette filmszalagra, ettől elmosódottá, "rozsdássá" váltak a kontúrok és az arcok. Kevés benne az érthető dialógus, inkább csak a környezet zörejei hallatszanak. "Hősei" Berlinben tengődő, orosz emigránsok, a kiszolgáltatottság és a megalázottság különféle stációiban. Fred Kelemennek ez az 1994-ben készült filmje elismerést váltott ki Európa és Amerika művészfilmes köreiben, több díjjal jutalmazták, bár nem tette vonzóvá a rendezőt azok szemében, akik másfajta filmes elbeszélést kedvelnek.

Tegyük hozzá, a most 44 éves filmes sokoldalú tehetség. A berlini filmakadémián Tarr Béla tanítványa is volt (e kapcsolat egész magatartását meghatározza, nem véletlen, hogy A londoni férfi operatőre lett). Számon tartják színházi rendezéseit is, a világ több nagyvárosában tanít egyetemeken. Október 15-től 19-ig öt filmjét vetíti az Uránia mozi A sötétség fénye - Fred Kelemen filmvilága címmel. A vetítések után a közönség találkozhat a rendezővel.

A másodikként sorra kerülő Kalyi vizsgafilm megelőlegezi a Végzetet. A következő, a Fagy (Frost) egy fiatal anya és kisfia hányódását követi a "német ugaron" - városi lebujokban, havas, jeges mezőkön, elhagyott, romos épületekben. Az Alkony ismét egy bevándorló párt kísér végig ócska kocsmákon, nyomortanyákon és pokolbeli kínzatásokon. A 2005-ben Rigában készült Zuhanás filozofikus váltás: egy fiatalember látja, amint a hídról egy nő beleveti magát a vízbe, és elkezd nyomozni utána. A film-noirban persze nem kapunk magyarázatot, csupán az emberi kapcsolatok kilátástalansága feslik föl.

A valóság illúziómentes bemutatását és az ábrázolás egyszerűségét valló rendező alakjai menthetetlenül zuhannak lefelé. E filmek nem csupán szociális érzékenységet árulnak el, hanem egy általános ítéletet is a világállapotról: reménytelen. A mozgóképes dokumentációt akkor is érdemes megismerni, ha az alaptétellel nem értünk egyet.

Egy kocka Tarr Béla A londoni férfi című filmjéből