Valamennyi kiadvány egy feljavított CD/SACD hibrid korongot és egy DVD-t tartalmaz, utóbbin videoklipekkel, korabeli tévéfelvételekkel, kiadatlan régi koncertanyagokkal, illetve friss interjúkkal, amelyekben a tagok az adott album készítésének körülményeit, emlékeket idézik fel. Az igazán fanatikus gyűjtők pedig az egészet megvehetik három darab, szépen kivitelezett boxszetben.

Meglepő, bár érthető, hogy az eredetileg 1969 márciusában kiadott első nagylemezt (From Genesis To Revelation) miért hagyták ki a mostani összkiadásból. Egyrészt az egyetlen Genesis-album, amely anno nem náluk jelent meg, másrészt ez a korong tényleg csak amolyan felvezető előjáték a későbbi korszakos művekhez. A progresszív rock másik korszakos csapatához, a Yeshez hasonlóan ugyanis a Genesis szintén évekig kereste a maga hangját, mire 1970-re megtalálta. A diákkorú muzsikusok kezdetben nem vették elég komolyan a pályát: akkor, amikor a King Crimson, a Jethro Tull, a Colosseum és a Nice felbukkant, ők inkább tanulmányaikkal voltak elfoglalva.

A From Genesis To Revelation szinte teljesen észrevétlen maradt az 1969-es év amúgy rettenetesen erős zenei kínálatában. S ha a Genesis nem futotta volna be később azt a pályát, amit befutott, vélhetően nem is tartanánk számon ezt az albumot. Talán az sem véletlen, hogy sokan nem is ezt, hanem az 1970 októberében megjelent Tresspasst tekintik az első Genesis-albumnak. Még ha a zenekar klasszikus felállása - Peter Gabriel (ének), Steve Hackett (gitár), Tony Banks (billentyűsök), Mike Rutheford (basszusgitár), Phil Collins (dob) - csak a következő, Nursery Cryme című albumra állt is.

A bizarr, többértelmű, az élet sötét oldalára rávilágító, időnként kifejezetten drasztikus és horrorisztikus szövegek és az ehhez kapcsolódó színpadi teatralitás a hetvenes években központi szerepet játszottak a Genesis produkcióiban, és jelentős mértékben hozzájárultak a zenekar hírnevéhez. Az amúgy is meglehetősen extravagáns Peter Gabriel hol teljesen fehérre, hol egészen tarkára mázolt arccal énekelt, hol különböző maszkban és meghökkentő (gyakran fluoreszkáló) jelmezekben jelent meg a színpadon. Amolyan egyszemélyes multimédiás show-kat tartott. Nemcsak elénekelte, hanem el is játszotta a dalokat, köztük pedig komikus vagy álomszerű történetekkel szórakoztatta a közönséget. A misztikusságot csak fokozta, hogy a világítástechnikát sem mindig a hagyományos módon alkalmazták: a korszakot és a stílust meghatározó fényorgia helyett időnként egészen visszafogott vagy gyakran ki is kapcsolt lámpák mellett - UV-égők sejtelmes fényénél - zajlott az előadás. Nem csoda hát, ha a hetvenes évek közepére a Genesis minden tekintetben a progresszív rock legnagyobbjai közé emelkedett.

1974 novemberében jelent meg talán leginvenciózusabb és legszürreálisabb, furcsa váltásokkal, bizarr karakterekkel és maró szarkazmussal teli albumuk, a The Lamb Lies Down On Broadway. Az ezt követő turnén azonban végképp megromlott a viszony a tagok között, és végül 1975 augusztusában Peter Gabriel bejelentette, hogy inkább szólóban folytatja tovább.

Ekkor Phil Collins lépett elő a dobok mögül, és vette át az énekesi szerepet, és ezzel a Gabriel-éra után kezdetét vette a Collins-korszak. Az ő vezetésével készült első produkciókon még sikerült megőrizniük a korábbi színvonalat, a nyolcvanas évekre azonban nagyságrenddel populárisabb nagylemezek sorát jelentették meg. Ezzel a mainstream média kegyét is elnyerték, slágereiket (Misunderstanding, Mama, That's All) rendszeresen játszották a rádiók, és ebben az időszakban már tényleg a legnagyobb szupersztárokkal emlegették együtt őket.

Aztán évekre eltűntek a nyilvánosságból. 1991-ben egy közepes lemezzel próbáltak viszszatérni, mérsékelt sikerrel. 1996-ban Phil Collins inkább a szólókarrier mellett döntött. S bár Mike Rutheford és Tony Banks a korábban grunge-os Ray Wilsonnak még próbálkozott, a Genesisnek 1999-re tulajdonképpen vége lett.

Az újraegyesülési hullám azonban őket sem hagyta érintetlenül, Rutheford, Banks és Collins 2007 nyarán még egy turné erejéig feltámasztotta a márkanevet, a tizenkét országra kiterjedő világ körüli sorozatból még DVD-t is megjelentettek. Az EMI meg ennek apropóját végre feltuningolva, dokumentumokkal bőségesen ellátva újra megjelentette a zenekar stúdióalbumait.