Hasonló listák persze tucatszám készülnek évről évre, csak a Billboard oldalán jelenleg hat "minden idők"-lista olvasható a legjobb előadóktól (ezen a Beatles az első) a különböző műfajok legjobbjaiig. Több listát készített már a Rolling Stone magazin: az elmúlt években sorrendbe szedték az 500 legjobb dalt, majd albumot, legutóbb pedig minden idők legjobb gitárdalait rendezték egy százas listába. De a legtöbb zenei magazin állít össze hasonló sikerlistákat, ugyanígy a rádiók (a Virgin Radio három éve összeállította a száz legjobb dal listáját, Magyarországon két éve a Slágerrádió kereste a legjobb magyar dalt), a zenei televíziókon pedig folyamatosan játszanak különböző listákat. A sorrendfelállítás szempontja lehet az eladott lemezek száma, a listahelyezések összesítése, de szimplán a szerkesztők, zenei szakemberek vagy a közönség véleménye is. Amelyekkel persze mindig mindenki vitatkozik.

Ami nem csoda, hiszen például a Rolling Stone "legjobb gitárdalok listáját"-nézegetve sokakban felmerülhet, hogy az első helyre sorolt Chuck Berry Johnny B. Goode című száma valóban jobb-e, mint a második helyre szorult Purple Haze Jimi Hendrixtől. Arról már nem is beszélve, hogy a listán a U2 Where The Streets Have No Name-je csak a 28., Ozzy Crazy Trainje csak az 51., a Guns 'n' Roses Sweet Childja pedig csak a 63. helyet kapta. A pár évvel korábban készült, legjobb gitárosok listáján a magazin szerkesztői még Hendrixet tartották a legjobbnak, Chuck Berry csak a hatodik helyet szerezte meg. Az már több mint gyanús, hogy a Rolling Stone magazin legjobb 500-as listáján az első a Like a Rolling Stone Bob Dylantől, a második pedig a Rolling Stones egyik dala, a Satisfaction.

- Ezek a listák a legtöbb esetben reklámcélokat szolgálnak: felhívják a figyelmet nemcsak az összeállítóra, de a rajta szereplő zeneszámokra, előadókra is - mondja Simon Géza Gábor zenetörténész. Úgy véli, valamilyen szinten minden ilyen lista manipulált. A szerkesztők általában képtelenek elvonatkoztatni saját ízlésüktől, és gyakran azt is hiába állítják, hogy a listát az eladási vagy a lejátszási számok alapján állítják össze. Ezek egyrészt önbevalláson, a nagy- és kiskereskedőknek eladott példányok számán alapulnak - így volt már arra példa, hogy az aranylemez státust elérő korong nagy részét végül bezúzták, mert a boltok megvásárolták ugyan, onnan viszont nem vitték a vevők. Másrészt az eladási adatok attól is függnek, hogy mekkora médiakampány áll a dal mögött. Például az Egyesült Államokban megjelent lemezek negyven százalékát promóciós példányként osztogatják szét. A tengerentúlon már arra is volt példa, hogy kiderült: a Downbeat magazin egyik listájának összeállításánál bizonyos voksokat egyszerűen nem vettek figyelembe, míg egyes zenészek alacsony szavazatszámmal is a lista előkelő helyére jutottak.