Párizsi
A Balassi Galériát nehéz megtalálni, mivel a Gellérthegy tetején, a térképeken sem szereplő egykori munkásőr-főhadiszállás épületében alakították ki. Ezt a kiállítóhelyet meglelni kisebb kalandtúra, kérdés tehát, hányan látogatnak el a következő hetekben az AK 12 című fotókiállításra. Pedig érdemes volna, mert az eddigi tizenkét André Kertész-ösztöndíjas (íme, a rejtvény megoldása: AK 12) készítette azokat két hónapos párizsi tartózkodása idején, előre megfontolt szándékkal mégpedig. Barta Zsolt, Fábry Péter, Balla András, Baricz Katalin, Halas István, Bánkuti András, Szabó Barnabás, Gáti György, Vancsó Zoltán, Lugosi Lugo László, Fekete András és Benkő Imre képei később a világ több városában láthatók lesznek, köztük természetesen Párizsban is.
Várjuk, nagykanállal öntik ránk a ravasz szögből megörökített Eiffel-tornyokat, a mézes fényű Szajnát vagy a Champs-Élysées színeit, de nem öntik ránk, mert ez a kiállítás főképpen nem Párizsról szól. Inkább az alkotók és Párizs viszonyáról. Baricz Katalin sejtelmes kőszobrokról, régi padokról készített különösen lágy felvételeivel idézi meg ezt a viszonyt, Fábry Péter a köztereken suhanó, szellemként bemozduló emberekkel, Bánkuti az éjszakai város geometrikus formáival, Gáti György Lucien Hervé környezetével és személyes apróságaival, Szabó Barnabás pedig fotóriporterként azzal a sorozattal, amelyet a bevándorlókról készített. Nézzük aztán Vancsó meg Benkő Imre utcaképeit, és jó érzéssel fedezzük fel, hogy Párizs nemcsak olyan, de amolyan is, bátorság, szaktudás és lélek kérdése, hogy merjük-e másképpen mutatni, mint a híres elődök.
A Balassi Galériában látható képek nagyon különbözőek, de talán személyességük, átgondoltságuk okán mégis valamiféle egységet alkotnak, zavart rendetlenségről tehát szó sincs.
Azt mondják az André Kertész-ösztöndíjasok, hogy Párizst ma már nehéz fotózni. A csontig rágott közhelyeket elkerülni, az emberek fényképezőgéptől való ódzkodását legyőzni, Kertész, Brassai vagy Lucien Hervé árnyékát átlépni emberes feladat. Ám ha olykor nem sikerül, akkor sincs baj, mert Párizs megér egy klisét.
