Bunyik fesztiválja
Talán nyolcéves korában. A Teleki téren, ahol tejet, kenyeret árult. (Kevesen tudják, ezért is lett legkedvesebb filmje Bereményi Géza Eldorádója, amelynek meséje e téren játszódik.) Háború után volt akkor az ország, jegyre adták az élelmiszert, és nagyban ment a feketézés. A nagy piások elkótyavetyélték utalványaikat, hogy italhoz jussanak. Így szerzett ő olcsón árut. Kamaszként a színház és a film környékén tűnt föl. Statisztált 1953-ban Gertler Viktor Én és a nagyapám című filmjében is. Testközelből csodálta Gózon Gyulát, Ruttkai Évát. Aztán másfajta dráma részese lett: gimnazistaként ott volt a Sztálin-szobor ledöntésénél és a Rádiónál. Amikor meglátta az első halottat, megijedt és hazaszaladt. Azt hitte addig, elég, ha kiabálják, "le a vörös csillaggal!". Nem volt elég.
1957-ben, tizenkilenc évesen szökött ki Bécsbe. Addigra a harmincegy fős végzős osztályából már csak tizenkilencen maradtak itthon.
Argentínában, Buenos Airesben kötött ki, ott élt a nagynénje. A spanyollal könynyen megbirkózott, alig egy év múlva már le tudta tenni spanyolul az érettségit. A beilleszkedés ment nehezebben, illetve sehogyan sem. Túlságosan latin volt neki a légkör: habkönnyű, mégis kiismerhetetlen. Egyik alkalommal elment valahová, ahol munkát ígértek. Azt mondta a vezető, jöjjön holnap. Másnap ugyanezzel fogadta. Harmadnap megkérdezte: "maga miért jár ide folyton?" Szimbólummá vált számára a "manyana" - holnap szó. Európa után vágyódott folyton, francia és olasz filmeket nézett a moziban. Aztán nem epekedett tovább, átment Münchenbe, ahol barátai is éltek. Ott került ismét kapcsolatba filmesekkel, az egyik leghíresebb magyar rendezőt, Radványi Gézát fuvarozta, aki akkoriban a tévés vállalkozó, Josef von Ferenczy művészeti tanácsadója volt. 1964-ben vele jött Pestre, Cigánybárót forgatni. A Gellértben lakott - furcsa, bizsergető érzés volt.
És megint egy fordulat: argentin felesége nem érezte jól magát Münchenben, hazament. Elváltak. Őt egy Los Angelesben élő barátja hívta látogatóba. Megérkezése napján ismerte meg mostani feleségét, barátja titkárnőjét. "Ez a fiú lesz a férjem", súgta a nő kollégájának, amikor ő belépett az irodába. 1974-ben házasodtak össze, büszke két lányukra. A nagyobbik kompjuterjátékokat gyártó producer, ő készítette a Spiderman utolsó verzióját. A kisebbik még tanul.
Ha valahol, Los Angelesben aztán erős a filmvilág vonzása. Csakhogy minden tíz ember közül egy tud elhelyezkedni, aki filmes munkát keres. Ő viszont biztos egzisztenciát akart teremteni a családjának, és - ahogy említi - "kereskedőlélekkel" vetette bele magát az amerikai életbe. Női cipőboltot, elektronika-nagykereskedést nyitott, mindenfélét megpróbált, és az eredményre nem panaszkodhat. Megteremtette az alapokat ahhoz, hogy végül azt tehesse, amit szeret: filmforgalmazó lett. Amikor beindult a videopiac, Münchenben fölvásárolta Erdélyi István Kárpát Filmjének negyvenes években készült magyar produkcióit. Videokazettán árulta őket. Aztán Budapestről is vásárolt filmeket. Egyik alkalommal megérkezett a filmszemlére, és a New Yorkból ugyancsak hazalátogató Gazdag Gyula rendező ajánlotta, ha jól akar szórakozni, nézze meg Koltai Róbert Sose halunk meg című filmjét. Megnézte, és nagyon megtetszett neki. Nem is értette, miért nem mutatják meg a szemle külföldi vendégeinek. Megvette a vállfaárus meséjét, Los Angelesben lefordíttatta a szövegét angolra, és a film körbejárta Amerikát. Eladta az HBO mozicsatornának is. Akkor barátkozott össze Koltaival - akinek későbbi filmjeit is bemutatta -, és belefogott a forgalmazásba.
Mozikba filmet vinni kockázatos vállalkozás, különösen, ha nem figyel oda az ember. Mert nem elég szeretni egy művet, tudni kell eladni a közönségnek. "És gyakran nem azt lehet eladni a legjobban, amelyiket a legjobban szeretjük" - hangsúlyozza. Nyíltan vállalja: ő óvatos duhaj, nem afféle filmes fenegyerek, mint az ugyancsak Los Angelesben élő Andy Vajna, akivel egyébként jóban van, de aki producerként nagyban vállalkozik, kockáztat. Vajnáéhoz képest az ő Bunyik Entertainment nevű cége kis hal. De úszik a vízben, és ez a lényeg.
Először csak az emigráns magyarok körében próbálkozott magyar filmekkel, de az ő ízlésük olyan - magyarázza -, mintha megállt volna velük az idő akkor, amikor kikerültek. A később született munkák iránt sokan közömbösek. Egyre több olyan hazai produkciót vitt be Amerikába, amelyről azt gondolta, szélesebb "benszülött" közönséget vonzhat. No persze nem kell túlzásokba esni. Az Egyesült Államok mozinézőinek 99 százalékát nem érdeklik a külföldi filmek. Bár olvasnak lapokat, könyvet is, a filmfeliratokat nem kedvelik. Korábban kísérleteztek angol nyelvű szinkronnal, de olyan rosszul csinálták - hatalmas termetű alak szólalt meg cinegehangon, cingár pedig öblösen -, hogy közröhejbe fulladt a dolog. Föl is hagytak vele. Marad az a kisebb, de még így is számottevő értelmiségi réteg, főként 30-40 éven fölüliek, esetleg diákok, akik erősen érdeklődnek az európai filmek iránt, és hajlandók feliratot olvasni. Minden nagyobb amerikai városban, így Los Angelesben is van művészmozi, amelyben az ő igényeiket szolgálják ki.
Így már jobban érthető, manapság miért forgatnak egyre több európai filmet angolul, hogy aztán nemzeti nyelvekre szinkronizálják őket. A hatalmas amerikai piac meghódításának reményében történik mindez. Mellesleg a két világháború között Magyarországon sok film készült két nyelven: németül és magyarul. A múlt század első felében Magyarország közép-európai filmes központnak számított.
A Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál előzménye, hogy Bunyik Béla korábban egyórás országos magyar tévéadást készített az amerikai nemzetközi csatornának, ahol magyar filmeket is közvetített. De észrevette, a mozikban rendeznek vetítéssorozatot dél-amerikai, izraeli, lengyel és más, Amerikában letelepedett nációk anyaországi filmjeiből. Miért ne lehetne magyar filmhét is? Saját erőből vágott bele, kockáztatott, és sikerült. Az e heti idei a nyolcadik vetítéssorozat, amelyet ő szervez.
Az egyik eredmény, hogy a kortárs magyar film ismertebb lett mára Amerikában, mint azelőtt volt. De a magyar- amerikai szakmai kapcsolatok is megerősödtek közben. Vajna például az egyik ilyen fesztiválon ismerkedett meg Kern Andrással (a Sztracsatella vetítése kapcsán) és Koltaival, majd legközelebb Pesten megnézte a Miniszter félrelép című előadásukat a József Attila Színházban, és azonnal döntött: filmet kell csinálni belőle. Bunyik "ludasnak" tartja magát abban is, hogy Spielberg meghívta Szász Jánost a Holokauszt szemei című film rendezésére. Büszke a magyar filmesekkel kialakult kapcsolatokra, együttműködésre, ami soha nem jöhetett volna létre, ha Argentínában marad. Most már minden hónapban kiad egy-egy magyar filmet angol felirattal, és előfordul olyan mű - például a Férfiakt -, amelyiknek ő a világforgalmazója. Persze foglalkozik más európai országok filmjeivel is.
A napokban zajló Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon 15, nálunk már bemutatott játékfilmet és hét dokumentumfilmet vetít a Sunset Boulvard-on. Ezen- kívül a megyei művészeti múzeumban, a LACMA-ban Jancsó Miklós négy alkotását is bemutatja. Az Amerikában újnak számító magyar játékfilmek között van az idei Oscarra nevezett Iszka utazása, Bollók Csaba alkotása. Az Oscar-nevezett mellett be szokta mutatni a Golden Globe-ra aspiráló alkotást is. A vetítést az idén meglátogatja a többi között az aranygömbös versenyt szervező Hollywood Foreign Press elnöke. És hivatalos valamennyi hollywoodi stúdió, az Oscart eldöntő filmakadémia összes tagja és a sajtó is.
Bunyik egyetért az idei Oscar-nevezéssel, bár megjegyzi, a hazai döntéshozók korábban többször is melléfogtak, nem olyan jellegű filmet küldtek a legjobb külföldi műért zajló hollywoodi versenybe, amelynek esélye lehetett volna akár csak az öt jelölt közé jutásra. Úgy véli, Magyarországon általában kevés, nemzetközileg erősnek számító film készül - erre utal, hogy 18 éven át nem juthatott magyar produkció a cannes-i versenybe sem. (Legutóbb A londoni férfi törte meg a csendet.) Mindenesetre ő megteszi, amit lehet. Fesztiválválogatása kiegyensúlyozott: vígjátékokat, szatírákat és sötétebb tónusú filmeket egyaránt tartalmaz a program. Sajnos, nem mindig kaphatja meg azt a filmet, amelyet vetítésre kér, mert a producerek tartalékolják a produkciót valamelyik élvonalbeli, A kategóriás mustrára.
Igaz, a Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál nem a vörös szőnyeges világparádék egyike. Magánkezdeményezés, mondhatnánk, egy a magyar kultúrát, filmet szerető emigráns ajándéka - Magyarországnak. Lehetne nagyobb hatású is, ha az anyaország jobban rajta tartaná a szemét. Ha több hazai támogatója lenne. Az idén a kulturális tárca két, Los Angelesbe utazó Jancsó-film kópiáinak gyártását finanszírozta. A Turizmus Zrt. viszont kiszállt a támogatásból.
Nem lenne jó, ha úgy tűnne, ez csak Bunyik Bélának fontos. Mint ahogy bizonyára nem jó, hogy a kortárs magyar film nemzetközi szerepével kapcsolatban sohasem kérik az ő véleményét. Egyetlen zsűribe nem hívták még meg. "Pedig jó szimatom van ennyi év után, elhiheti" - mondja hamiskás mosollyal.
