Az azonban bizonyos, hogy a MűvészetMalom elegáns ellentétet teremtett azzal, hogy egy időben, egy fedél alatt rendezte meg Korniss, valamint a ponyvaművészet kiállítását. Korniss, mint tudjuk, maga a hiperkulturáltság. A teherautóról leselejtezett ponyva, még ha megfestik is, enyhén szólva nem az. A Korniss-képek színben, lelkiségben higiénikusak. A ponyvakompozíciók ráncosak, megtörtek és viseltesek maradnak. A Korniss-vásznak feszesek, a ponyvák lógnak, a Korniss-képek koncentráltak, a ponyvák an sich óriásiak és lomposak, az előbbiek az intézmény megvilágított, fűtött termeiben, az utóbbiak a félkész szárny ablaktalan hodályaiban láthatók.

Szellemes kettős program. Más kérdés, hogy ki hogyan használja ki a kapott és vállalt ponyvalehetőségeket. A matéria nem olyan ártatlan, mint a fehérre alapozott, bármire kapható, keretezett vászon, múltja van, amelynek a nyomait viseli, és amely múlttal számolnia kell annak, aki műtárgyszándékkal nyúl hozzá. Akár csak úgy is, mint Simonffy Márta Willanów-ja, amely mintha átélt illusztrációja lenne Orosz Diána katalógustanulmányának. Ez utóbbi átfogó egyetemes ponyvatörténet, a magunkfajta laikusok számára tényleg fundamentális információkkal, köztük azzal, hogy a barokk és a rokokó operák vedutáit mind sűrűn szőtt ponyvaszövetre festették. Simonffy akrillal festett. Fehér szobros, díszmedencés, agyonnyesett francia kertje merev, elragadóan nehézkes és kérlelhetetlenül perspektivikus, mint az udvari színházak kulisszái - telitalálat. Akárcsak Szotyory László darabja, amely ugyan a Mandala címet kapta, de amely gyűrtségével, takarékoskodó színeivel, elnagyoltságával a Távol-Keletnél jóval közelibb élményeket, a céllövöldék, a népszórakoztató produkciók dekorációját idézi, azt, hogy miként képzeli el a mindenkori szegényember a főúri parkok pompáját.

Szotyory festészetébe illeszkedik ez a ponyva, és az érdemes ponyva fogalmába illeszkedik Szotyory munkája. A műformára vállalkozni ugyanis csak akkor érdemes, ha ez az egyensúly és ellentét létrejön. Nem érdemes, más szóval, ponyvára ugyanolyan művet alkotni, mint más napokon vászonra, lemezre vagy papírra, és fölösleges csupán a ponyva amúgy is meglévő ponyvatulajdonságaira hagyatkozni.
Sz. Varga Ágnes Elégiája szép fekete-kék geometrikus absztrakció, de a méretén kívül semmi ponyvalelkiséget nem mutat fel, a lyukak felül csak dísz és hivalkodás. Ellentétben M. Novák András Trans-közel-keleti járatával, amely szöveges (noha angol) és hozzáadott formai durvasággal próbálja erősíteni a matéria ilyen erősítést nem igénylő vonásait.

Az adottságokat provokálni, az anyag magával hozott tartalmait kiforgatni izgalmasabb. Baksai József Lövegtakarója katonásan zöld és katonásan tartós. Így hatnak rajta sajátosan azok a világos sávba festett tank- és egyéb fegyversziluettek, amelyek mind házikósémákra és templomalakzatokra szegeződnek. Hogy érthető legyen: a megsemmisített vagy megsemmisítendő célpontokra, amelyeknek a sematikus sora éppoly monoton, mint világháborús vadászgépek pilótafülkéin a trófeáké. (Kár, hogy a sziluettek sem frappánsabbak, mint hajdan a repülőkön.) Horváth Kata a provokációban odáig megy, hogy egyszerre ironizál két műformán egyetlen darabjával. Nonsense patchworkje kétszeresen nonszensz, egyrészt azért, mert szó sincs foltvarrásról, másrészt, mert a kétméteres ponyvadarab mégiscsak e háziasszonyos atmoszférájú technika hatását kelti. Horváth a foltmű foltjait csak festi. De olyan megtévesztő aprólékossággal állítja elő a dús, madaras, pünkösdi rózsás, középpolgári lakástextil-hangulatot, hogy csak föl, az avas-rozsdás akasztóringlikre nézve derül ki mindennek ponyvavolta.

Röviden: a Textilmúzeum, az akció megszervezője, lelkesítője és anyagának előteremtője felismerte, milyen küldetése lehet abban a korban, amelyben a művészet a hagyományos technikákban nem hisz, amelyben a festészet klasszikus formáinak hitelét nap mint nap kikezdi. Ha a Jákob álmára, Szakács Imre nagy, színes, talányos és szürreális darabjára nézünk, máris értjük a dolog jelentőségét. A négyméteres darabon az autóponyva ringlijei (ha ez a nevük egyáltalán) aranyozottak.

A félkész szárny hodályaiban láthatók