Ez az apróság kicsiben példázza a Wekerle problémáját, nevezetesen, hogy az épületek a javítások, toldozgatások során fokozatosan elveszítik eredeti részleteiket. Zavaróan sok a sebhely a telep egységesre tervezett arculatán.

Egyébként sokan gondolják, hogy ez az arculat Kós Károlynak köszönhető. De Kós "csak" a főtér szabályozását, s két épületét tervezte. Kettőt a tizenhat főtéri házból, vagy mondhatni: kettőt a telepi ezerből. Az ő műve a főtéri kapuk egyike, míg a másik kapu - melyről feljebb volt szó - Zrumeczky Dezsőé. Rajtuk kívül többek közt Árkay Aladár, Kallina Géza, Fiala Géza, Kotál Henrik, Lechner Loránd, Schodits Lajos és Éberling Béla, Tornallyai Zoltán vagy Wälder Gyula készített típusterveket a megépítendő házakhoz. A telep utcahálózatát Győry Ottmár rajzolta meg.

Az építkezést 1908-ban foglaltatta törvénybe Wekerle miniszterelnök, s a telepnek három év alatt kellett volna felépülnie, ám a munka körülbelül húsz évig tartott. És néhány háztömb nem készült el a húszas évek végéig sem, oda aztán később elütő stílusú, modern épületek kerültek. Továbbá nem épült meg a Kós Károly által álmodott kaszinó a főtéren. De a telep túlnyomórészt mégis megvalósult, mégpedig egységes stílusban. És épp ez a stílusegység az egyik fő értéke, az élhetőségén kívül. Amire viszont a hajdani tervezők nem gondoltak - például garázsokra, energiatakarékosságra -, azt a mai wekerleiek igyekeznek pótolni, de már nem nagyon figyelve a stílusegységre.

A felismerés, hogy a házakat védeni kell, a hetvenes évek végére érlelődött meg. A főtér tizenhat épülete 1977-ben műemlék lett, majd 1983-ban újjászerveződött a Wekerlei Társaskör, amely élen jár a telep értékeinek tudatosításában. Idén például igen sikeres akciót hirdetett, melyben minden lakóközösség megrendelhette háza tervezőjének emléktábláját. Öntudatébresztő volt a Wekerle történetében, hogy 1994-ben Nagy Gábor tollából könyv is megjelent róla. A kispesti önkormányzat 2004-ben aztán külön szabályozási tervet fogadott el a telep házaira. Ma már minden wekerlei építésiengedély-kérelem helyi tervtanács elé kerül. Húsz százalékukat el is utasítják.

Az önkormányzat 2002-től több alkalommal meghívta John Andersont, az Angol Várostervezők Szövetségének exelnökét, a kertvárosok szakértőjét: adjon néhány tanácsot. Elvégre a munkáskertváros gondolata onnan, tőlük indult el a XIX. század végén. Ott épültek fel az első ilyen negyedek: csak Londonban például huszonöt.

Anderson úr ott volt azon a konferencián is, amelyet a Wekerle centenáriuma tiszteletére rendeztek Budapesten. Azt mondta, Angliában sem tudták érintetlenül megőrizni a kertvárosokat. Sőt, a Wekerle még szerencsés is, hogy nincsenek az utcáin például óriásplakátok. Hogy a kertjei még valódi kertek, itt-ott igazi gyümölcsfákkal. Úgy látja, a telep játékos hangulatába belefér, hogy a házak esetenként többszínűek a lakók eltérő ízlése miatt. De nem árt, ha harmonizálnak a színek. Nem ítéli el az új tetőablakokat sem, ha nem túl nagyok. Javasolja viszont a beton villanyoszlopok cseréjét valamilyen régebbi típusra. Mérsékelné a facsonkításokat. Nem engedné a házak elé építeni a garázsokat.

Az 1900-as évek elején egy hullámban keletkezett európai kertvárosok - a legtöbb a Monarchia és Németország területén épült - ma hasonló problémákkal küzdenek. Leginkább a magánosítás és az autók elterjedéseinek következményeivel, de sok helyen gondot okozott a háború rombolása, a stílusváltozás, napjainkban pedig a bevándorlás. Megújulásukhoz nem elég a szemléletformálás: a politika szerepvállalása is kell.

A politikai akarat, helyi szinten legalábbis, megvan. Kispest egymilliárdos pályázatot nyújtott be a Kós Károly tér felújítására, a Gutenberg téri piac szolgáltatásainak emelésére és a gyerekház bővítésére. Azonkívül pedig önerőből javítanak, amit tudnak, például az útburkolatot, a csatornát, a Zrumeczky-kaput.

A Zrumeczky-kapu megújítása kicsiben mutatja a százéves telep legfőbb gondjait