Zsugori kelet
Ami tény: a negyedik éve megrendezett filmfesztivál költségvetése évről évre zsugorodik. Míg két évvel ezelőtt mintegy 120 millió forintos büdzsével számolhattak a szervezők, idén ez alig haladja meg a 60 milliót. De az ember akkor jön igazán zavarba, amikor szembesül a filmszakmai körökben terjengő pletykákkal, miszerint a fesztivált nem biztos, hogy 2011-ben is megrendezik majd.
- Az sem biztos, hogy jövőre lesz Moveast - reagál a spekulációkra Gyimesi Kinga, a fesztivált rendező nonprofit kft. ügyvezető igazgatója. Hozzátéve: a város legújabb EKF-koncepciója értelmében a színházi, filmes és irodalmi események a háttérbe szorultak. Ha ez így marad, akkor Pécsre jövőre már talán nem is számíthatnak. Már az idén is komoly kompromisszumokat kellett kötniük: például nem jutott pénz arra, hogy kibéreljék az üzemeltetőtől a nagy városi mozit, az Urániát, így csak a nyitót és a zárót rendezték meg itt. A vetítésekkel pedig beszorultak az Apolló filmszínházba. Mivel ez jóval kisebb, legalább a bemutatók zöme telt házas volt. Nem kétséges, sokkal könnyebb tömeget képezni egy 110 és egy 40 fős teremben, mint egy 500 férőhelyes nagy moziban.
A zsugorodás további szemmel látható következménye, hogy a Széchenyi téren a korábbi években megszokott színpad és sátor helyett egy "zsebmozi" kapott helyet, ahová egy tucat filmbarát fért be kényelmesen. Ami újdonság, az a már említett Bázis: remek hangulatú kis hely, tökéletesen alkalmas arra, hogy a fesztiválozók kieresszék a fáradt gőzt - kár, hogy a rendezvény után egy osztrák vállalkozó átalakítja kaszinóvá -, és persze hogy helyet adjon a rendezvény egyre erősödő zenei oldalának. A "Mediawave-beütés" nem véletlen, mivel a Moveast zenei programjait a győri rendezvény szellemi atyja, azaz Hartyándi Jenő és csapata szervezi. A legjobb hangulatú koncert azonban mégsem a Bázison, hanem az 1961-ben épült és azóta
szó szerint érintetlen Vidámparkban volt, ahol a vakmerőbbek még a működő hullámvasutat és óriáskereket is kipróbálhatták.
Ami pedig magukat a filmeket illeti, a felhozatal már a megszokott módon alakult: a régió első filmes munkáiból válogattak. A tizenkét bemutatott versenyművet látva nyugodtan hátradőlhetünk, és hangosan büszkélkedhetünk a magyar fiatalokkal. Idén, mondjuk, Gigor Attilával és A nyomozó című abszurd krimijével, amely a nemzetközi filmklubszövetség zsűrijének elismerő oklevelét kapta. Még akkor is, ha az összes fontos díjat az ukrán At the River - A folyónál című dráma nyerte; Eva Neymann alkotása egy lassú mese a társadalmi polarizálódásról és az elmúlásról. Ami meghökkentő, hogy a versenyművek zöme inkább kommersz divattermék volt, mintsem művészet. Hacsak a szex, a párkapcsolati mellébeszélések és a gigantikus közhelyek nem értékelődtek fel mai, gyorsan változó világunkban. De persze ez önmagában is sokat elmond a régió fiatal rendezőinek gondolkodásáról.
