Életre keltve
A mester bármit eljátszat a bábokkal, ha kell, még tüzet is fújat velük - meséli Wu Shan Shan, a Taiyuan Bábszínház darabjainak a rendezője. Bár Budapesten tűzfújás nem volt, az Évezredek üzenete - bábszínházak csodái Tajvanról címet viselő darabot látva még ezt sem nehéz elképzelni. A bábokat mind Xihuang kelti életre, méghozzá olyan érzékenységgel, hogy a fából faragott fejeken arcjátékot vélünk felfedezni. Tizenhárom éves kora óta bábozik, családjában harmadik generációs bábmester. - Tizenöt darabunk van, de a mester tud vagy százat - teszi hozzá Shan Shan -, ezt is ő találta ki, kifejezetten külföldi közönségnek, az érthetőség kedvéért szöveg nélkül. A társulat nyolc éve alakult Tajpejben, és a nyugati bábszínházkultúra elemeit is beleépíti az előadásaiba. A bábművészet ugyan régi hagyomány Tajvanon, de ezt a fajta bábozást Nyugatról vettük át, hogy ez a technika is a bábos tradíciókat erősítse.
A kesztyűbábok körülbelül harminc centi magasak, és kézzel faragott, festett fejük van. Szimbolikus jegyeket viselnek magukon. Ruhájuk mintázata más-más társadalmi osztályokra utal, az arc színe pedig a figura jellemvonásaira: a fekete a műveletlenség, a piros a becsületesség és lojalitás, a zöld az ördögi karakter színe. De nem csak kinézetükben különböznek a nyugati báboktól.
- Nagyobb figyelmet fordítunk a figurák fizikális jellegzetességeire is. Máshogy sétál például egy nő, és máshogy egy férfi. A különböző egyéniségek máshogy beszélnek, gesztikulálnak. Mi eszerint mozdítjuk a bábjainkat is - magyarázza Xihuang. - Minden mozdulat rengeteg gyakorlást igényel, de talán a legegyszerűbbnek tűnők, mint például a járás, a legnehezebbek.
A bábjáték rendkívül népszerű Tajvan szigetén, de az otthoni tradíciók őrzése mellett a társulat rengeteget lép fel külföldön.
- Körülbelül száz előadásunk van egy évben - mondja a rendező. - Külföldről is jönnek hozzánk, hogy tanuljanak. A mester rendkívül nyitott a fiatalokra, sok európai diákunk van.
Nézzük a bábokat: elbóbiskolnak, reszketnek a félelemtől, tányérral zsonglőrködnek, vagy épp repkedve harcolnak: mintha nem ujjak mozgatnák őket, hanem testük, lelkük volna. És Xihuang szerint ez így is van. Mert a színészek meghalnak, a bábok életre kelnek.
