A járókelők és a turisták számára tulajdonképpen csak ennyi jelzi Magyarország valaha egyik legnagyobb templomának helyét. Egy Szent Imre-szobrot tartó oszlopköteg az út mentén, a mai apátság területén kívül.

A mai szerzetesi épületegyüttes a török hódoltság után épült a régi mellé, tulajdonképpen annak köveiből. De a régi kolostorból és templomból jutott kő máshová is. Az apátság kőraktárában hevernek az elmúlt száz évben, főleg az utóbbi esztendőkben napvilágra került kőleletek. Egyebek mellett az a hatvan faragott darab, amelyet 2005-ben egy áruház építésekor találtak, egy középkori malom alapjaiba beépítve. Meg azok is, amelyek 1911-12-ben az apátság udvarán folytatott ásatások alkalmával, és amelyek a tavaly újrakezdett feltárások során bukkantak elő. A kőtárban lévő részletek elegendőek például ahhoz, hogy pontosan rekonstruálható legyen akár a templom rózsaablaka is, mérműves szerkezetének ugyanis minden fontosabb darabja rendelkezésre áll.

Sőt 2006-ban a vizuális rekonstrukció már el is készült. Nemcsak a rózsaablaké, hanem az egész, elpusztult épületkomplexumé. A digitális látványrajzokon élményszerűen jelenik meg az apátság tömege és sok finom részlete.

Idén elkezdődött az eddig feltárt romfalak rekonstrukciója is az 1911-12-ben ásatott területen, ahol az elmúlt évtizedekben elgazosodva, félig visszatemetődve álltak a régi kolostor tizednyi részének alapfalai. A rekonstrukció előtt újabb ásatások is folytak itt, melyek során emberi maradványok, valószínűleg apátok sírjai kerültek elő a káptalanteremből, ahol egyébként már 1912-ben is találtak sírt és sírkövet. Az alapfalak rekonstrukciója tavasszal még igen jól haladt, időközben azonban pénzhiány miatt leállt. Így talán csak jövőre lesz látható valami (az említett útszéli oszlopon kívül is) a középkori apátságból. Várhatóan az új kőtárral együtt.

A kőraktárban kincsek hevernek