Becsületesen futunk, és nem gáncsolunk
Meghökkentő indítás, de Tarján Tamás, a tanulmány szerzője meggyőzi az olvasót arról: ha nagyon akarjuk, a Nyugatot irodalmi sportlapként is olvashatjuk. A sportrajongó írók, költők közül fölidézi Tersánszky Józsi Jenő vagy Nagy Lajos alakját, s megtudhatjuk, hogy az 1912-es stockholmi olimpiáról a Nyugat helyszíni tudósításokat közölt. Igaz, a szerző idézi a nem éppen sportos életű Karinthy Frigyes meghatározását: "Sport alatt mindazokat a mozgásokat és görcsöket értjük, amiket evégből felheccelt emberek egyes testrészeikkel külön és egész testükkel oly célból végeznek, hogy egyetlen rész se maradjon azon a helyen, ahova az isten teremtette, hanem lehetőleg oly helyzetet foglaljon el, amire az illető testrész egyáltalán nincs berendezve. Ehhez a művészethez a test öszszes részeit fel lehet használni: kivéve az agyvelőt, melynek működése zavarólag hat, mert a görcsöket és ficamodásokat marhaságnak minősíti".
Egészen másképp minősíti a sport és irodalom viszonyát Aczél Géza költő, az Alföld folyóirat főszerkesztője, aki a tematikus számról megkeresésemre azt mondta: a sport nem pusztán testkultúra, hanem étosz, szokásrendszer és letisztult erkölcsre való törekvés, így több ezer éves kultúrtörténetének gazdagsága az irodaloméval vetekszik.
- Csak az ember sportol - parafrazeálta az ismert mondást a főszerkesztő, s hozzátette: már egy egyszerű mezei futóverseny is arra a morális alaptörvényre figyelmeztet, amit az életben is meg kellene fogadnunk, hogy "tudniillik becsületesen futunk, és nem gáncsolunk".
Mivel a kortárs magyar irodalomban számos olyan szerzőt találni, aki maga is sportol, a tematikus szám szerzőit - ezen az alapon - nem volt nehéz kiválasztani. Az októberi Alföldben a "futballista szerzők" közül olvashatjuk Esterházy Péter, Darvasi László vagy Kukorelly Endre egy-egy írását. Tandori Dezső élete legemlékezetesebb sporttörténéseiről számol be, Spiró György pedig A génhordozó című novellában eleveníti föl egy család három generációjának a sportját - értsd: az életét. A tanulmányok közül - a már említett Tarján Tamás nyugatos írása mellett - kiemelkedik Zeidler Miklós történész élvezetes munkája a testgyakorlással kapcsolatos felvilágosodás kori magyar nyelvemlékekről.