Nagyműveltségű, különlegesen érzékeny, csöndes, háttérbe húzódó ember, akitől távol áll minden kicsinyesség - emlékezik Fodor Gézára Zsámbéki Gábor, a Katona József Színház igazgatója. szellemiségének egyik meghatározója volt.

- Annyira közel állt hozzám, és sokunkhoz a Katonában, mintha egy családtagot veszítetteünk volna el - mondja Zsámbéki Gábor. Pár hete derült ki betegsége, a Fidelio vasárnapi premierjére akart elmenni az Operába, de már nem tudott kilépni a házból.

Fodor Géza 1967-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-filozófia szakán, majd 1974-ig a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének munkatársa volt. 1975-ben lett a filozófiai tudományok kandidátusa, akadémiai doktorátusát 2004-ben szerezte. Az ő segédletével készült el több fontos magyar darab, köztük a Csirkefej és a Halleluja színpadi adaptációja. A Katona József Színház vezető dramaturgjának véleményét kérték minden premier előtt, döntő fontosságú volt minden, amit az előadásról mondott.

Réz Pál, a Holmi című irodalmi és kulturális folyóirat főszerkesztője hívásunkkor épp Fodor leveleit olvasta. Pont azt latolgatta, hogy az egyiket, amelyben saját generációjáról írt, megjelentetné a következő számban. Fodor a Holmi-alapítók közé tartozott, már az induláskor is megjelent hatalmas, alapos tanulmánya Petri Györgyről. Nem volt rovata a folyóiratban, de véleményezett minden írást, amire megkérték. Sokra becsülték, határozott volt és rettentő morális, tapintatos, de bátor is, aki képes a legnehezebbre: jó írók rossz szövegét kritizálni. Legutóbb Haydn-számot terveztek, az utolsó telefonbeszélgetéseik erről szóltak. Elképesztő műveltségét említi Réz Pál is, Fodor Géza otthonosan mozgott a filozófia, a színház, az irodalom és a zene területén is.

- Az opera volt az istene - mondja, és nem felejti el említeni, hogy rövid ideig az Operaház dramaturgja, művészeti tanácsadója volt, és a könyvek mellett szenvedélyesen gyűjtötte a lemezeket. Tanított az utolsó pillanatig, esztétikát a bölcsészkaron, korábban a Színház- és Filmművészeti Főiskolán színháztörténetet, dráma- és operaelemzést. Írt könyvet Mozartról és Petriről, öt évig klasszikus színházelméleti szövegeket adott közre kommentárral a Színház című folyóiratban. 1982-től pár évnyi megszakítással a Muzsika című folyóirat operakritikusa, és évek óta az Élet és Irodalom zenekritikusa.

Az országos színházi találkozón kétszer is megkapta a legjobb dramaturgiai munkájáért járó elismerést, valamint Erkel-, Táncsics- és Madách-díjjal ismerték el munkáját. A Széchenyi-díjat 2006-ban vehette át.