Mindenkinek megvan a maga hídja
Az öt különböző szerkezetből álló 1862 méter hosszú építmény legimpozánsabb része a Nagy-Duna-ág felett ívelő, 591 méter hosszú, ferdekábeles hídelem, amely két A betűt formáló pilonon függ. Az acél pályaszerkezetet tartó pilon legmagasabb pontja száz méter, vagyis mintegy 30 emeletnyi. Teteje üvegezett, egyik szárában lift fut, másikban lépcső. A ferdekábeles kialakítás oka - a szépség utáni vágyon túl - a praktikusság. A hazánkban eddig közúti átkelőnél nem alkalmazott módszerrel ugyanis sokkal nagyobb nyílásokat hidalhatnak át, mint a hagyományos szerkezetekkel, ráadásul jóval gazdaságosabban.
Nem csupán a híd szerkezete, az építés módja is különleges. A pilon alapozásakor egy hatalmas betongyűrűt süllyesztettek a folyóba, amelynek révén száraz munkaterületen dolgozhattak a munkások. A partra telepített hídszerkezeti gyártósor szükségtelenné tette egy kisebb erdő kivágásával járó állványzat építését, mivel a beton gerendahidak helyben készített szelvényeit egyből a végleges tartópilléreire csúsztatták. S akkor még nem tettünk említést a hazánkban példa nélküli, 36 méteres szélességről, a 67 ezer négyzetméteres magyar rekord felületről és a szintén példátlan 63 milliárd forintos költségvetésről.
Ilyen hídból századonként készül egy. Hunyadi Mátyás tizenöt évet adott érte az életéből. S közben soha nem lehetett biztos benne, hogy meg is épül. Az első terveket - melyet még öt követett - 1993-ban készítette el. Végül ezek ötvözete valósult meg. A Duna felett feszülő híd már születése pillanatában támadások kereszttüzébe került. Létrejöttét költségvetési játszmák, perek és tiltakozó akciók sora akasztotta meg.
De a legkisebb gyerekeknek már a mesékben is minden sikerül. Hunyadi Mátyás pedig egy népes család legkisebb fiaként született Nagyszalontán, egy vesztes háború és egy újabb világégés közti rövid béke idején. Az erdélyi gyermekévek ellenére tősgyökeres pestinek vallja magát. Acélszerkezeti technikusként dolgozó apja Magyarországról származott és mindig itt dolgozott, így Erdély 1940-ben történt visszacsatolásakor senkit sem ért váratlanul a döntés: Budapestre költözik a család. Az elemit már itt kezdte el Hunyadi Mátyás, akinek nevét minden tanár elsőre megjegyezte. Esélye sem volt az iskolás évek kibekkelésére. Nem mintha a háború éveiben ez lett volna a legfőbb gondja. Utána se lett könnyebb. Az ötvenes években volt egyetemista... Hunyadi Mátyásban mégis a párás, ködös reggelek képe maradt meg a legélesebben, amikor a Műegyetemre menet átsétált a Szabadsághídon. A látvány minden reggel újra és újra megerősítette benne az elhatározást: hídépítő mérnök lesz. 1958-ban végzett. Szűkös idők voltak.
A rajtot viszont jól elkapta. Első munkái között volt az Erzsébet híd. Első főnöke és mentora ugyanis a híd fő tervezője, Sávoly Pál volt, akinek csapatába kerülve részt vehetett a tervezésben. A több ezer embert foglalkoztató Uvaterv munkatársaként később sem kerülték el az érdekes megbízások. Tervezett hidat Jugoszláviába, az NDK-ba, de a Nílus és a Mekong fölé is, dolgozott Líbiában, Szíriában és Bangladesben. Összesen hatszáz híd építése körül bábáskodott eddig. Volt amelyiket tervezte, másiknak a terveit bírálta, másutt a munkát ellenőrizte vagy csupán tanácsot adott. A néhány méteres árokhídtól a nagy folyami közúti átkelőig sok minden került ki a keze közül. Születésekor mindegyik egyformán fontos volt a szívének. A papíron maradt tervek ma is súlyként húzzák a lelkét.
A nyolcvanas években Algériába hívták olyan típustervek készítésére, amelyek alapján gyorsan megépíthetők az ország hiányzó hídjai. Kisebb-nagyobb megszakításokkal tíz évig dolgozott Algériában. Élvezetes kaland volt. Az egész család imádta az októberi tengeri fürdőzéseket. A rezervátumlétet már kevésbé. A fallal körbekerített luxustáborból különbusz szállította gyerekeket a francia követség iskolájába. A bezártságért cserébe anyanyelvként használják a franciát. Ma is ebből élnek - mosolyodik el Hunyadi Mátyás. A lány külkereskedelmi főiskolát végzett, de a filmgyárban dolgozik, a fiú folytatta a családi szakmát: hidász. A Budapesti Műszaki Egyetemen dolgozik tanársegédként. Az idősebb Hunyadi is viszszajár időnként: előadásokat tart, diplomatervek készítésében segít. Szerencsére sokan választják újra a hídépítő szakot. Már nem kell annyit rajzolni - mosolyodik el a mester. - Régen mindenki munkáját megismertük a tervein látható betűkről, ma már számítógép rajzol helyettünk és minden betű egyforma lett. A gépek számolják át a méréseket és figyelmeztetnek, ha tévedtünk. Ha kell másolnak, ha kell tárolnak. Egy híd elfér egyetlen lemezen. Gyorsabb lett a tervezés, de a lefaragott idő magával vitt egy jó darabot az alkotás varázsából.
Az Algériából visszatérő családot egy új világ fogadta. A rendszerváltozás Hunyadi Mátyás első és eladdig utolsó hazai munkahelyét, az Uvatervet is elsodorta. Nem kesergett sokáig. A frissen alakuló Céh Rt.-hez hívták, ahol önálló hídtervező irodát hozott létre. Az induláskor még alig négy főt számláló csapat napjainkra 24 tervezőből álló ütőképes gárdává nőtte ki magát, amely meghatározó szerepet tölt be a hazai hídtervezésben. Néha ez sem elég. A szocialista mamutvállalatokban minden szakmérnök házon belül volt, a munka mégis nehézkesen folyt. Az új kisebb cégek hatékonyabban és gyorsabban dolgoznak, de egy-egy nagyobb munkánál komoly szervezőkészséget igényel a megfelelő szakemberek verbuválására. Nem volt ez másként a Megyeri híd esetében sem. Az első vázlattervek elkészülte után ugyan tíz év is eltelt, mire a tenderterveket megrendelték, majd újabb kettő mire a kiviteli tervekre szerződést kötöttek. Ám akkor valóban heroikus munka kezdődött, amelyben végül a magyar hídtervező szakma valamennyi tagja részt vett. Összesen ötezer tervlapot készítettek.
Két évig ezzel keltek és feküdtek. Benne van minden tudásuk, mint ahogy az építők is a legjobbat hozták ki magukból. A hídépítés közös munka. Mindenkinek megvan a maga hídja. Az övé a Megyeri.
