Az örökkévalóság menedzsere
Miért emel fel a XXI. században egy ekkora terhet valaki?
A Teremtő sugallatára? Esetleg érzelmi és intellektuális kalandvágyból? Vagy egyszerűen a kóser ketchup miatt lett rabbi Köves Slomó?
Kiskamasz volt még Köves Máté, amikor elkezdte foglalkoztatni zsidó származása. Egy izraeli kiránduláson ismerősök ajánlották, hazatérve keresse fel a nemrég hazatelepült Oberlander Báruch rabbit, és vigyen neki kóser ketchupot, mert azt nagyon szereti. A kisfiú, teljesítve a küldetést, már fordult is volna ki az ajtón, ám Báruch visszaintette. Elkezdtek beszélgetni. S a szenvedélyes tudor szavait hallgatva felfakadt a világias körülmények között nevelt fiúból az ősei hite és értékrendje utáni sóvárgás.
Először a holokauszt történései döbbentették meg, de mindennél jobban izgatta a titok: mi az, amiért, és amivel a Teremtő ennyi szenvedés és hányattatás ellenére mégiscsak megtartotta a zsidóságot? Kamaszként is érezte, azt a tudást, hitet, hagyományt kellene valahogy megragadnia, amely túl van a napi hívságokon, és valójában legyőzte az időt.
Oberlander Báruch a mentora lett, egyre tágabb világot fedeztetett fel vele. Máté magába szívta a Bibliával, a Tórával, a Talmuddal, a zsidó filozófiával és tudományokkal, a vallási hagyományokkal kapcsolatos ismereteket. Ott akarta hagyni a középiskolát, hogy egy amerikai jesivában tanulhasson.
A szülők a kilencvenes évek elején aggódva figyelték a fiukon egyre inkább elhatalmasodó szenvedélyt. Ugyan milyen jövője lehet egy ilyen embernek Magyarországon? Mindketten "a földön jártak", számítógépes szakemberekként dolgoztak. Nekik a vészkorszakot átélt szüleik - zsigeri félelmük miatt - csak felnőtt korukban árulták el, hogy zsidó származásúak, ezért a vallás nemigen érintette meg a lelküket. Végül mégis megadták magukat, egy feltétellel: a vallási merülés mellett azért tessék leérettségizni.
Lubickolt a mély vízben. Megtanult héberül, jiddisül, angolul, rabbinikus tanulmányait Pittsburghben, New Yorkban, Franciaországban és Izraelben végezte, de egyéb szokásokat, rítusokat is el akart sajátítani, amelyek hitének gyakorlásához tartoztak, hivatásos tóramásoló és hagyományos körülmetélő is lett. 2003-ban avatták Köves Slomó néven ortodox rabbivá, őt elsőként a holokauszt utáni Magyarországon.
A nehézségek akkor kezdődtek, amikor kiderült, hogy az ifjú rabbi nem húzódik meg finoman a háttérben, mi több, nem megy oda a meglévő neológ zsidószervezetekhez, hogy bekéretőzzön a védelmező sátor alá.
Feltehetően a személyes becsvágy, fiatalságának dinamizmusa és szervezőtehetsége együttes hatására Köves Slomó mást és máshogyan akart csinálni a XXI. század első évtizedében, Magyarországon, mint az eddig a zsidóság képviseletét vállaló szervezetek elöljárói. És ez az ambíciója sokakat azóta is irritál. Önálló intézményeket alakított ki maga körül, és a magyar zsidóság, főleg a zsidó fiatalok számára új lehetőségeket kínált identitásuk, ősi kultúrájuk felfedezésére és ápolására. Az Oberlander Báruch által alapított Chabad kulturális egyesület munkáját kiszélesítette, majd megalapította az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséget (EMIH), illetve a Zsidó Tudományok Szabadegyetemét. Azóta is tanít, fordít, előadásokat tart, a Vasvári Pál utcai zsinagógában és a Károly körúti EMIH-központban élénk vallási és közösségi életet alakított ki. Oberlander rabbi meg az ő kezdeményezésére vannak kinn már évek óta a Szigeten és válaszolnak bárkinek a kérdéseire, hanuka-gyertyákat gyújtanak minden esztendőben a Nyugati téren.
De miközben a magyar társadalomban az utóbbi időben egyre gyakrabban előfordulnak szélsőjobboldali, antiszemita megnyilvánulások, a magyar zsidóságon belül is felhorgadtak az ellentétek.
Köves Slomó már a demokratikus Magyarországon szocializálódott, számára természetes, hogy az embereknek nem kötelező egyetlen szervezetbe tömörülniük, úgy gondolja, hogy az eszméknek sokféle árnyalata és kifejeződési formája lehet, és mindegyik, amelyik autentikus értékeket mutat fel, egyaránt támogatandó. Erről ír, nyilatkozik, ezért szónokol különféle fórumokon. A Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) vezetői azonban gyakran támadják, nyílt levelekben figyelmeztetik, mert attól tartanak, hogy ez az agilis fiatalember, mint az egyház "fenegyereke", ügybuzgalmával megbontja a zsidó szervezeti hegemóniát és konszenzust, és ezzel gyengíti a magyar zsidóság érdekképviseletét a támogatásért és befolyásért folytatott küzdelemben.
Pénz és hatalom? Valójában tehát erről van szó? Arról, hogy ki rendelkezhet élő és holt lelkek fölött? Ki oszthatja el a külföldről jövő kárpótlási és a hazai állami támogatási összegeket?
Talán nem tűnik kincstári optimizmusnak, ha feltételezzük, hogy ebben az esetben azért nem csak erről. Újfajta gondolkodásról, szemléletváltásról is. Itt van egy fiatalember, aki már nem a háború szülötte, aki számára ugyanúgy természetesek a mobiltelefon vagy a számítógép csodái, mint az ősi rítusok. Köves Slomó rabbi úgy gondolja, a zsidók majdnem hatezer évvel ezelőtt a tisztességes, szenvedélyes és a mások iránt is részvéttel tartozó élet szeretetének a kötelezettségét kapták a Teremtőtől, és ő ezt akarja menedzselni tűzön-vízen át. És a családjával itt, Magyarországon akar élni, nem asszimilálódva, hanem önmagát vállalva, emelt fővel, megbecsülésben. És nemcsak azért, mert kedvenc étele a mákos tészta, hanem mert ez a hazája, a magyar kultúrához ugyanúgy köze van, mint a zsidóhoz, doktori címét is a Debreceni Egyetem történelem szakán szerezte. Mint mondja, természetesen aggasztják a mai szélsőséges megnyilvánulások, és rabbiként folyamatosan emlékezik és emlékeztet a régebben átélt szenvedésekre, de ő már nem a közös veszélyérzetre, hanem a közösségi, tradicionális értékekre alapozva szeretné összehozni az itteni zsidóságot. Ezt szolgálta a nemrégiben szervezett és a nem zsidók által is kedvezően fogadott Zsidónak lenni jó plakát- és internetkampányuk is.
Köves rabbi nem kéri arra hitsorsosait, hogy ne menjenek az utcára március 15-én vagy október 23-án, mert meg fogják verni őket. Éppenséggel azt reméli, ha az ősi értékeket minél nyíltabban vállalva közelednek a többségi társadalomhoz, akkor mások is jobban megismerik majd szokásaikat, értékrendjüket, amely évezredes tanításaival akár morális segítséget is nyújthat a mai értékbizonytalan világban. És akkor talán egyre kevesebb ember fog idegenkedni a zsidóktól. Ami pedig ismerős, azt meg lehet érteni, talán meg is lehet szeretni.
