Mint fehér egerek
A helyzet mindvégig kissé titokzatos maradt, de azért az a legvalószínűbb, hogy fehér egéri minőségben ültük végig a Pesti Színház legújabb bemutatóját. Mégpedig nem kísérleti, hanem látomásos rágcsálókként. Egy alkoholista kellékes, egy, a színészetben megrekedt, de a színházban bennrekedt rajongó víziójaként. Aki egyedül maradva a színpadon nézőknek nézi a fehér egereket. És mivel hazaküldeni nem tud minket, hiába szólít fel többször is, mesélni kezd. Elmondja szomorú, ám szokványos életét. Beavat szakmai titkaiba. Megtudjuk, hol a határ díszlet és kellék között. Fontos kompetenciahatárokról értesülünk.
Eberhard Streul darabját Parti Nagy Lajos Pestre, sőt a Pesti Színházra, s főképp Kern Andrásra szabta át. Inkább róla szól az előadás, mintsem az öregedő, megfáradt, de szakmáját töretlen buzgalommal, sőt túlbuzgalommal művelő színházi alkalmazottról. A mindentudó, minden hájjal megkent színészről, a bravúros parodistáról, a kisemberszakértőről, aki finoman fest jellemet, és ügyesen utánoz, Greguss Zoltán a Macskajátékból éppúgy megy neki, mint Pliszeckaja, amint A hattyú halálát adja elő. Érzelmes, humoros, nosztalgikus színházi anekdotákban lubickol. Kabarébetétként még nemzetparódiákat is bemutathat, láthatunk tőle német, francia, angol, japán színészi manírt. Ilan Eldad rendezői segítségével, Iványi Árpád otthonos színházi rendetlenséget festő színpadán kellemesen, olykor szellemesen szórakoztató este.
A Kino moziban inkább érzi magát kísérleti egérnek a néző. Az átalakuló Krétakör színeiben Láng Annamária dokumetummonológot ad elő, az alkotói szinopszis szerint "kortárs operával vegyítve". A szöveg alapját Nyíri Pál Kínai történet című riportja képezi. Az élettörténet, amelyet meghallgatunk, magán viseli a valóság esetlegességét, az artisztikumot nyilván Sztojanov Georgi zenéjének kellene képviselnie, általa emelkedhetne művészetté a produkció. Bodrogi Éva bájos iróniával előadott énekszólama Koltai Kata gitárkíséretével ötletesen alkalmazkodik egy-egy helyzethez, frázishoz, sajátos jelleget azonban nemigen mutat, semmiképpen sem hangzik jellegzetesen kínainak. Kínaiak viszont az apró külsőségek, Nagy Fruzsina kínai lámpaernyőket, apró tárgyakat, eleven teknőst és - nyilván kínai gyártmányú - villogó keresztény szentképet rak ki. A meghatározó háttér azonban a Szent István körút, a Vígszínház sarkával. Kétségkívül emberi nyüzsgés, de se nem Kanton, se nem a józsefvárosi piac.
Láng Annamária bizonyára az életszerűség jegyében olykor a legfontosabb szavakat elharapja, máskor az ének-zene nyeli el azokat. Amúgy egyszerre tárgyilagosan és érzelmesen mondja a szöveget, ahogyan az élet könyörtelenségét kitapasztaló és magáévá tevő, de eredendő jóságát leküzdeni mégsem képes asszonyhoz illik. Sen Te és Sui Ta egy személyben. Kár, hogy nem Brecht darabját adják.
A színházba az egészségest jócskán meghaladó mértékben járó fehér egér persze szereti, ha kísérleteznek vele. De leginkább akkor, ha a kísérlet sikerül.
