Traktor vesztegel a Ludwig Múzeum kiállítócsarnokában. Legalább ennyire meghökkentő lehetett traktorelődje, amely 1982-ben végigcammogott New York utcáin, hogy learassa a felhőkarcolók árnyékában felcseperedett, kéthektárnyi búzát. Ahogy az is okozott némi meglepetést, amikor Agnes Denes veteményt álmodott a belvárosi szemétlerakó helyére. Kigyomlált penészes kabátot, töredező gumiabroncsot, rozsdás vasdarabot. Megásott 285 barázdát, bevetette, locsolta. Hónapok után pedig learatta. Öltönyös menedzserek állták körbe, és siratták a búzamezőt.

- Sokan biztattak, áruljam a tőzsdén a másfél tonnányi termést - meséli a hetvenhét éves Agnes Denes, majd hozzáteszi, ő inkább 28 országba postázta a bezsákolt magokat, ahol kiállítást rendeztek belőlük, a látogatók meg hazavihettek egy-egy magot elültetni.

Mindezzel egyetlen dolgot akart elérni a művész: gondolkodjanak az emberek saját környezetükről, a felhalmozott szemét alatt terméketlenné váló talajról, éhínségről, pazarlásról, világkereskedelemről.

Látványos akciója előtt született alkotásaival már évtizedek óta ösztönzött gondolkodásra. Környezettudatosságra nevelt, jóval azelőtt, hogy az a nyakig érő szemétdombok, fullasztó kipufogógázok miatt kényszerűen divatba jött volna.

Mint a tárlat fotó- és rajzdokumentumai jelzik, a világ több pontján össze is öltötte a földkéreg tátongó repedéseit. Ausztráliában hatezer facsemetét ültetett az elsivatagosodás és a talajpusztulás megakadályozására. Finnországban négy év alatt saját hegyet talicskáztak neki össze, 11 ezer embert pedig felkért arra, hogy ültessenek el 11 ezer finn fenyőt - az ananász mintázatára emlékeztető alakzatban. További kísérleteiben vizsgálta, dühös-e a légy, furdalhatja-e a méh oldalát a lelkiismeret, műtárggyá emelt gyökerestül kiemelt fát, gomolygó felhőket filmezett. Egyiptomi szimbólumokat és hieroglifákat vésett Izrael négymillió éves sziklaszirtjeire, ősleletet imitálva kőtáblába véste az emberiség legfontosabb találmányait, Kant-, Szókratész-, Tolsztoj- és Gandhi-idézetes márványkőtáblákkal kövezett ki amerikai egyetemparkot.

Agnes Denest emlegetik konceptuális művészként és a land art követőjeként. "Természetből" épített alkotásait a hatvanas évek óta sziklákat, köveket, növényeket kommunikációs eszközként használó környezetszobrászok munkái mellé sorolják. Tengerbe épített alga- és kőspirálok, erdők mélyén felállított fainstallációk, hóba húzott barázdák, esztétikummá gereblyézett, nyírt, alakított tájegységek mellé. Ez utóbbi besorolást ő maga azonban nem szereti. Mint mondja, a land artosok elhagytak műtermet, galériát, csak mert nagyobb szeletet akartak kihasítani maguknak a világból.

Ő csak óvni akarja azt.

Agnes Denes: Az emberek gondolkodjanak saját környezetükről