A mezőgazdasági kar új tömbje és más újdonságok a nyíregyházi főiskolán

Hiszen az, mint általában bármi más, itt sem egyedül áll, mint ahogy a szemem látni szeretné, hanem mindenféle szomszédságban: egyik oldalán valamilyen sáncszerűség, a másikon utca, a harmadikon üvegházas botanikus kert húzódik.

De ami a legfontosabb: a főiskola felújított kockakollégiumai felől nézve a Kulcsár Attila vezetésével tervezett új kari épület némiképp más jelentést is kap. Ha csak magában nézzük, sokféle, különös kubusból összeálló, mégis emlékezetesen robusztus tömb, hatásos hangsúlyokkal. Ezek a hangsúlyok a látványosnak és ütősnek szánt téglaborítással elsősorban a déli szárnyra esnek, ahol az előadókat és szemináriumi termeket helyezték el. Ennek szélén a dob alakú tömb - ami belül olykor maga a meggyőző funkcionalitás - megkerülhető, ugyanakkor közelebbről szemlélve a túl sok részlet valahogy az összhatást gyengíti, némelyik elemnél meg az az ember érzése, mintha egy templomhoz tartoznának. Az északi laborszárny ehhez képest funkcionálisan szerénykedik, tégla és hatás nélkül maradva már-már az egyszerűség és szürkeség között egyensúlyoz - az együttes legemlékezetesebb része viszont az a bejáratot hangsúlyozó, különösen tagolt torony, ami nemcsak emlékezetes, de a dohányosok gondosan tervezett, fedett panorámamenedéke is. De váltsunk a fókuszt, ahogy korábban, és nézzük meg ugyanezt kollégiumok közül.

A nyíregyházi campust a hatvanas években finn mintára, az akkori város határába építették: pavilonos elrendezésben szétszórt, néhány emeletes blokkok erdőtől ölelve. A természeti környezetnek köszönhetően nem annyira borzasztóak, mint lehetnének, sőt akármilyen vékonyka, de tradíció ez is, az akkori minimalista kockamodernizmusé. Innen visszapillantva teljesen nyilvánvaló, hogy a műszaki és mezőgazdasági kar új épülete ebben nemigen talált folytatnivalót, hiszen az oktatási minisztérium ezredforduló után kiírt meghívásos tervpályázatán a fent leírt, kissé ünnepélyes, kissé tenyeres-talpas regionalizmussal nyertek.

Mindez azért fontos, mert miközben annak a tömbnek az építkezése a hosszadalmas közbeszerzési pályázatok között hol leállt, hol folytatódott, a kollégiumokat közben PPP-konstrukcióban felújították, továbbá egy másik nyíregyházi építész, Balázs Attila tervezésében ideépült a környék legmagasabb épülete is, egy kilencemeletes ifjúsági szálló - és szintén a campus funkcionalista modernizmusa jegyében, ami egyszerre jelentett sallangmentességet és költségkímélést a kivitelezésben. A százkarú államgépezet tehát működik, és akár könyörtelen következetlenséggel képes leszórni még a jótéteményeit is.

A legutolsó fordulat pedig: az Oktatási és Kulturális Minisztérium egy harmadik program keretében a PPP-rendszerben felújított felsőoktatási intézményeket az épülethez kapcsolódó kortárs képzőművészeti alkotásokban is részelteti. Az összköltségek egy százalékát kell erre fordítani, másfél év után így kerültek most a felújított nyíregyházi kollégiumépületek sarkaira Jovánovics Tamás díjnyertes - és imponálóan játékos - épületplasztikái.

Nézőpont tehát akad elég a nyíregyházi campuson.

Még a fotó sem képes úgy fókuszálni, ahogy a helyszínen lehetséges