A párizsi Vasas-ház
Az 1929-es gazdasági válság miatt a gyár tönkrement, és az épületet eladták a népfrontkormány árnyékában nagyon megerősödött, kommunista irányítás alatt álló CGT szakszervezetnek, amelynek létszáma rövid idő alatt 10 000-ről 250 000-re nőtt. A Vasas-ház 1937-ben nyílt meg, innen szervezték a spanyol polgárháború alatt a köztársaságiak megsegítését, fontos szerepet játszott a hely a II. világháború idején az ellenállásban, később pedig az algériai és a vietnami háború elleni tiltakozások egyik központja lett.
Az utca 1947-től az ellenállás egyik mártírjának a nevét viseli, az épületben évtizedekig működött szakmunkásképző iskola, szülészet, könyvesbolt. A kilencvenes években a CGT-nek megcsappantak a forrásai, el kellett adnia a házat, a környékbeli egyesületek és a lakók mozgalmat indítottak az épület megmentése érdekében. Sikerült elérniük, hogy a párizsi főpolgármesteri hivatalé legyen az épület, amelyet azután három év alatt teljesen rendbe hoztak úgy, hogy a vasszerkezeteket műemlékké nyilváníttatták, és ezzel újabb pénzeket csatornázhattak be az építkezésbe. Az akciót az ismert kulturális szakember, Gérard Paquet irányította, aki 2007-től az intézmény igazgatója. A házban számos művészeti műhely működik: amatőr színház, zenekar, kórus, tanfolyamok, és itt kaptak helyet a környéket formáló egyesületek is. A 250 személyes multifunkcionális terem, a nagyon világos kiállítóterem és a külön épületben elhelyezkedő műhelyek, stúdiók jó lehetőséget biztosítanak a különböző események lebonyolítására.
Kérdésemre, hogy kultúrháznak nevezhetjük-e az intézményt, a munkatársak úgy válaszolnak: igen, de némi hangsúlyeltolódással. Itt nem a programok a legfontosabbak, hanem a találkozások. A közös gondolkodás, a társadalom problémáira adható válaszok, az együttélés kérdései, a sokszínűség politikai és kulturális dimenziói. A XI. kerületet korábban elsősorban kétkezi munkások lakták, mára sok értelmiségi költözött a környékre, és a bevándorlók száma is egyre növekszik. E sokféle, sok kultúrájú világ találkozását hivatott szolgálni a Maison des Métallos. Segít ebben a speciális jegyárpolitika is, itt az átlagosnál lényegesen több az ingyenes rendezvény. A ház igyekszik hosszabb távra magához kötni a művészeket is: ezt szolgálja az ún. asszociált művészek program. Ennek keretében a kiválasztottak részben bemutathatják alkotásaikat, részben pedig részt vesznek a műhelyek irányításában, ezzel is megvalósul a profik és az amatőrök találkozása.
A közönség gerincét azok képezik, akik közreműködnek valamelyik műhely munkájában. Jó példa minderre az őszszel megrendezendő québeci művészeti hetek rendezvény-sorozata, amelynek keretében színházi előadásoktól kezdve a bevándorlásról szóló előadásokon át egészen a digitális zenei koncertekig terjed a program.
Párizsban a kerületeknek nincs saját büdzséjük, így a költségvetés kétharmadát a párizsi városháza állja, a többi a saját bevételekből és a támogatók adományaiból jön össze.
