Az idén nyolcvanesztendős író, humorista, nem mellesleg a magyar nyelv és a szójátékok avatott mestere akárha egy kávéházi asztalnál gömbölyítené különös történeteit. Mások mellett Kohn Tóbiásról, Bonaparte Napóleon pedikűröséről, aki a csaták előtt egyetlen kancsal ollónyisszantással többet ronthatott volna a császári csapatok esélyein, mint a hatodik koalíció összevont seregei, netán a dermesztő orosz tél. Vagy Fiedler Jánosról, az építészből lett hasbeszélőről, aki generációkat mulattatott faragott-festett bábuival. Vagy az első világháború veterán kintornásáról, aki édes dallamokkal itatta fel a háború borzalmait. Rév Tibor fiatal festőművészről, aki 1929-ben arra kapott felkérést, hogy a Royal Orfeumban ruhátlanul fellépő Josephine Baker Heti Újságban megjelenő fényképére (az erkölcs dacos védelmében) ruhát fessen. Az Érdekes Kabaré 1917-ben bemutatott Huncut Gólem című darabjáról, amelyben a kis termetű Zoli bohóc is fellépett. Kávéházakról, ligeti csodabogarakról, híres írókról, a múlt század közepének sármos szívtipróiról, a pesti flaszter legendás alakjairól.

Hogy Szilágyi - ahogy azt könyve címében ígéri - valóban mindenre emlékszik-e, nem tudjuk, az azonban bizonyos: olyan apróságokra feltétlenül, melyek zamatot adnak a történelemnek.

Éppen tíz éve annak, hogy a Blaha Lujza tér közelében egy pincehelyiségben öt forintért árulták azt a könyvet, amelyben a Városliget elfeledett csodapókjairól írt; ez a munkája talán több figyelmet kap majd az olvasóktól. Mi pedig a múlt furcsaságairól szóló történeteket lapozgatva felidézhetjük azt a világot, amelyben írók bizalmasainak tekintett főpincérek, bolhacirkusz-igazgatók, konferansziék voltak a szuperhősök.

Szilágyi György: Mindenre emlékszem! Gabbiano Print Kft. 381 oldal