Baj van szerinte a bizományosi rendszerrel is, hiszen csak a bolti értékesítés után, sokára jut pénzéhez a kiadó. Addig nincs miből fenntartani működését.

- A bizományosi értékesítés hasznos volt a kilencvenes években, amikor a bolthálózat romokban hevert, és talpra kellett állítani azzal, hogy a kiadók hiteleztek a kereskedőknek - magyarázza. Mára azonban nemcsak talpra állt a könyvkereskedelem, de jelentős tőkekoncentrációt is elért. Számos kiadót nagy könyvterjesztő cég vagy annak tulajdonosa vásárolt föl, és ezek most kereskedelmi előnyt élveznek. Gál Katalin, a főként igényes művészeti könyveket megjelentető Vince Kiadó vezetője, az országos könyves egyesülés alelnöke ennek kapcsán arra figyelmeztet, ha a kereskedő tulajdonában kiadó is van, fennáll a veszély, hogy bele akar majd szólni a címválasztásba, a műhelymunkába is, és ez a bulvár felé lökheti a kínálatot.

- Most már a függetleneknek is kedvező értékesítési rendszerre kellene áttérni - szorgalmazza Csordás. A német megoldást említi: a kereskedők megveszik a könyveket a kiadóktól, de a szerződésben "visszárujogot" kapnak: visszaadhatják az eladatlan példányokat. - A hipermarketek esetében erre ma is van példa - mondja erre Gál Katalin. Ő inkább a mai kiadó kereskedő kapcsolatok "finomítását" látná célszerűnek. Egyes kiadványok, például különlegességek vagy nagy példányszámú bestsellerek esetében elképzelhetőnek tartja, hogy a kereskedő "bevásárol" - erre ma is van példa -, mi több, azt is, hogy a terjesztő beszáll egy-egy könyv létrehozásának finanszírozásába.

A Jelenkor vezetője szerint a mostani rendszer a nagy könyvterjesztő cégeknek sem kedvez. Elkényelmesíti őket: szinte mindegy, mit tesznek a polcokra. Piaci fölényük birtokában úgy érzik, nincs szükségük piacföltáró munkára, speciális választékú boltokra: mindenütt ugyanaz kapható, egyes műveket viszont hiába keresünk. Csordás úgy véli, egyre több könyvvel lehet csak elérni egységnyi bevételt, és ez nemcsak könyvtúltermeléshez, hanem az eladótér folytonos növeléséhez, túlkínálatához is vezet.

- A magas bérleti díjakkal viszont az ingatlanpiac jelentős tőkét szivattyúz ki a könyvszakmából - teszi hozzá Gyurgyák János, az Osiris kiadó vezetője. Híre járt, kénytelen lesz eladni kiadóját, végül ötvenszázalékos árrésben egyezett meg a kereskedőkkel, és abban, hogy kiemelt partnerként kezelik. Másik "húzása": évi 25-30 új címre szűkíti a megjelenések számát, ami öt éve még 100, tíz éve pedig 200 cím volt.

Más megoldást keres a nagy múltú, jelenleg kevés könyvet kiadó Minerva vezetője, Dési Péter. Lapunkban nemrég megjelent cikkében (Nővérkék és törpikék, Népszabadság szeptember 13.) fölveti, a független kiadók piaci tömörülésére volna szükség, hogy képviselőjük nagyobb súllyal tárgyalhasson a "három nővérnek" nevezett nagy könyves vállalatcsoporttal, az Alexandrával, a Librivel, a Líra és Lanttal. Érdeklődésünkre Dési elmondta, mintegy ötven független kiadó jelezte, hajlandó összeállni egy közös nagykereskedelmi vállalkozásba. Emellett mintegy ezer egységből álló "könyvespont"-hálózat létrehozásáról is tárgyal. Az ambiciózus terveket nem zavarja, hogy nemrégiben egy hasonló, noha kisebb léptékű próbálkozás, a Szakkönyv Kft.-é, már fiaskóval zárult.

Hiába a nagy érdeklődés, a független kiadóknak az évi 25-30 cím éri meg