Magam kevés dolgot értékelek jobban, mint az öniróniát. Van abban valami emelkedettség, irigylésre méltó nagyvonalúság, ha valaki "kilát magából", ha képes arra, hogy ne vegye túlságosan komolyan önmagát. Az olaszok ilyenek. Sőt, nagyon is szeretik mutogatni gyengéiket: azt, hogy fegyelmezetlenek, hogy pontatlanok, hangosak, lusták és babonásak. Persze azt is szeretik hallgatni, ha egy külföldi dicséri őket: életkedvüket, ízlésüket, költekező hajlamukat, nagyvonalúságukat. S mindenekelőtt nyelvüket. Az olaszok rajongnak anyanyelvükért. Nem tudnak betelni vele.

Merész vállalkozásba kezdett Sztanó László, amikor e szótár megalkotásával ezt a nyelvi gazdagságot próbálta az olvasó elé tárni. Merész annyiban, amennyiben a lehetetlen megragadásával próbálkozik, de egyben dicséretes, mivel ez már-már sikerül. Egyik ámulatból a másikba esem egy-egy szó etimológiája, de még inkább a társadalmi, történelmi, kulturális viszonyok tükröződése, vagy a népi lelemény rárakódása láttán.

Vegyük azt a kifejezést hogy valaki abbordare (megcsáklyázni) akar egy nőt. Semmi rosszra (pláne jóra) ne számítson a kedves olvasó! A szótár szerint a latin szeret csupán leszólítani készül a kiválasztott hölgyet, s a szerző aztán igazán nem tehet róla, hogy erre a megkörnyékezésre a nyelvileg is leleményes olaszok a hajósok szótárából kölcsönöztek fogalmat.

No de acqua alle corde, azaz csapjunk a lovak közé, mert már le is cövekeltünk a kulturális szótár első betűjénél, az a-nál. Előbb azért mégis magyarázzuk még meg, mit is jelent ez a szólás, hiszen egyenes fordításban annyit mond: vizet a kötelekre! Az acqua alle corde 1586-ban hangzott fel először a Szent Péter téren, ahol éppen fel akarták állítani a még Caligula által Rómába szállított egyiptomi obeliszket. A felmelegedett tartókötelek azonban nem bírták el az iszonyatos súlyt, s ha a pápa által elrendelt silencium ellenére egy matróz fel nem kiállt, hogy vizet a kötelekre, azok menthetetlenül elszakadnak.

És micsoda különbségek a szólásokban! Ami nekünk kínai (azaz érthetetlen), az nekik arab. Ez annál is meglepőbb, mivel az olaszban meglehetősenen sok az arab jövevényszó (pl. ragazzo, azaz fiú). S milyen kedves az ambaraba cicci cocco kiszámolós gyermekjáték. Fordítást ne várjanak tőlem, hiszen ezek a szavak értelmetlen gügyögések. De figyeljék csak a folytatást: "három kuvik a komódon / a doktor lányával enyeleg, mi módon!" Na de kedves olasz barátaim, már egy gyermekversikében is? Mi az hogy! A mondóka olyannyira népszerű, hogy Umberto Eco ezt a szöveget választotta az irodalomkritikai, nyelvészeti és szemiotikai iskolákról írott paródiájának nyersanyagául.

Lám, mit tesz az olasz kulturális szótár! S noha az egészről kellett volna beszélnünk, nem jutottunk túl az a betűn. Folytassa, Olvasó!

Corvina, 304 oldal, 2990 forint